Úszólecke VIII.

Üdvözlöm Önöket Fehérvárcsurgón, ahol slideres horgászattal eredtem a tározó halainak nyomába! Az elmúlt alkalommal tett kisebb kitérőnk után, amikor is szép pontyokat fogtunk egy nagyon nehéz terepen, és amely horgászatról már akkor megállapítottuk, hogy alapvetően nagyon is sok köze van a sliderezéshez, a mostani leckénket kizárólag ennek a módszernek szenteljük. Tesszük ezt nem csak azért, mert a slideres horgászat éppen a velencei-tavi vb után indult hódító útjára és vált egyre népszerűbbé a versenyzők és a fi nom horgászat hívei között, hanem azért, mert nekem is meggyőződésem, hogy többről van szó, mint múló divatról. Két éve a Velencei Világbajnokság résztvevői megmutatták, hogy a fi nom horgászat nem feltétlenül egyenlő a fi xúszós horgászattal, ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy a fi nomságot sokszor érdemes alárendelni egyéb feltételek teljesülésének. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a horgászatban a siker záloga, ha a körülményekhez alkalmazkodva megtaláljuk a problémákra az ésszerű kompromisszumok között a legjobb válaszokat. És sok esetben a jó válasz a slideres módszer és szerelék lehet. Csurgói horgászatunk alkalmával eredendően is sliderezni készültem, de az már csak a helyszínen derült ki, hogy a mély víz mellett az egyéb körülmények is a slideres módszer mellett szólnak. A reggeli erős szél ugyanis délelőtt már-már viharossá fokozódott, és az erőteljesen hullámzó víz egyre határozottabb áramlásba kezdett. Már javában horgásztam, amikor eszembe jutott, hogy a botzsákban pihenő fi xúszós botjaimmal mennyire bajban lennék, pedig azokon 16 grammos úszóból készült a szerelék és nem tizenkettesből, amint a slideres. Arról már nem is beszélve, hogy alapvetően nagyobb testű halakat szerettem volna fogni, aminek viszont még hangsúlyosabb feltétele a nyugodt, többnyire mozdulatlanul kínált csali. Be kell azonban vallani, hogy az első egy-másfél óránk nem erről szólt. Az első halunk ugyan egy szép dévérkeszeg volt, tehát nagyon is bíztatóan indult a dolog, és én már arra gondoltam, hogy most aztán itt a Kánaán, de nem. Ha ugyanis nincs ott más hal, akkor ez a szerelék is csak azt tudja produkálni, mint a többi megoldás. Hozzáteszem, az apró, nyolc-tízdekás karikákat sem apríthattam volna olyan nagy szaporasággal abban az erős szélben egy fi xszel, amelyiknek ráadásul még a bedobása is körülményes lett volna, nemhogy a helyben tartása. Viszont a slider igazi előnyei mégiscsak akkor kezdtek igazán kidomborodni és hasznossá válni, amikor elcsendesedtek a mohó kiskarikák, pontosan jelezve, hogy végre darabosabb halak érkeztek az etetésünkre. Ez most nekem egy méretes pontyot és néhány harminc-negyvendekás dévért jelentett, és közben megnőttek a karikakeszegek is, tehát összességében nem is olyan rossz horgászat kerekedett belőle. A végén még a zsákmány sem mutatott rosszul. Már máskor is tapasztaltam, de a mai nap is megerősített abban, hogy a slideres szerelék nem csak a nagyon gyorsan beülő, fenékre tett csalival való horgászatra alkalmas, amire egyébként alapvetően kitalálták, és a többivel kevésbé lenne eredményes, hanem lehetőségünk van vele a vízközti régiók halainak kapásra ingerlésére is. Ha ugyanis nem adunk zsinórt a bedobás és zsinórsüllyesztés után a felkapókar nyitásával, hanem arra kényszerítem a szereléket, hogy beállás közben a feszes zsinórból húzzon magának, miközben az úszó és az egész szerelék kénytelen felénk közelíteni, akkor a csali jóval lassabban ül be, és lesz idejük és esetleg kedvük is a vízközti halaknak elkapni a csalit. Bár a slideres szereléket sem ördöngösség elkészíteni, mégis azt javaslom, hogy ezt ne a vízparton, hanem otthon tegyék és a tartalékokat tekerjék létrára. Ezzel hasznos perceket nyerhetnek a halfogásnak, például a legeredményesebb korareggeli időszakban, ráadásul a precízebben elkészített szerelék meghálálja a ráfordított plusz időt. Kiemelném a főólmozás alatti zsinórszakasz merevítésének célszerűségét, amit egyszerűen úgy oldhatunk meg, ha az úszó hossza plusz nyolc-tíz cm hosszban duplán összefonjuk a dobóelőkénket. Ezzel a megoldással hatékonyan kiküszöbölhetjük, hogy a zsinór rácsavarodjon dobás közben a úszóra és megakadályozza a szerelék beállását. Hajlításra ugyanis továbbra is puha lesz ez a szakasz, de tekeredésre merev, tehát nem fog az úszóra vetődni. Ha valaki szeretné a legegyszerűbb gubancmentes slideres szereléket használni, akkor ettől a részlettől eltekintve, használja a fi x szereléknek az alját, vagyis tegyen egy-két apró sörétet a forgóhoz, 0,7 grammnyit pedig 8-10 centivel föntebb. Utána rakjuk össze közvetlenül a fonott rész fölött a nagy fősúlyt, amelyhez használhatjuk az Exner Magic Globe műanyagcsöves és könnyen cserélhető óriás söréteket, tovább csökkentve a rátekeredésből eredő problémákat. Ez a szerelékdobáskor pontosan olyan, mint egy rövideresztékes fi xúszós szerelék, amikor viszont beér, nagyon gyorsan becsúszik és a továbbiakban sliderként viselkedik. Arra viszont ügyelni kell, hogy a dobás mozdulata a legkevésbé sem lehet kapkodó, hanem sokkal inkább nyugodt és kimért. Éppen a gubancok elkerülése érdekében, a kiterítés se legyen olyan határozott, mint a fixnél. Tapasztalataim szerint elég, ha csak fékezzük a vízre érés előtti pillanatokban a szereléket. Én most Serie Walter World Champion Match bottal horgásztam és tizennégyes főzsinórból, tizennyolcas nyolc-kilencméternyi dobóelőkéből, és eleinte időhiány miatt használt, de mostanra nagyon is megkedvelt Gamakatsu előkötött horogból raktam össze a szerelékem. Szúnyogos dévérhorgászatra készülve a 1310 típusból tizennégyes méretűt választottam tizenkettes zsinóron. Hogy teljesen harmonikus és ideális legyen az összeállítás, 12 grammos Exner Ultimate Vario Slider úszót tettem föl. Ez egy olyan típusunk, amelyik kifejezetten a csúszó úszós technikához lett kifejlesztve, és akár a teljes terhelősúly a zsinórra helyezhető. A pontos antenna beállítást a külön forgalmazott fi nomsúlyozó lamellákkal változtathatjuk. Ha valamilyen okból szükségét érezzük, akkor a Blue vagy Super Match úszóink csere szárait is használhatjuk az Ultimate Vario Slider testhez. De az is igaz, hogy az általunk fejlesztett csúszó úszórögzítő segítségével az említett úszók is átalakíthatóak sliderré. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy amikor egy úszót csúszóként használunk, akkor vezetőszárnyas szárat nem célszerű választani. Úszóink sokoldalúságát tovább növeli, hogy a szárakhoz elvileg kilenc fajta antenna variációt alkalmazhatunk. Azonban sliderezésnél ritkán szoktunk vékony antennával horgászni, mert a szerelék stílusa, a csali mérete közepes vagy vastag antennát kíván. Ennél a horgászatnál gyakran kijátszuk azt az adut, hogy a csalit az előkével és jelzőólommal együtt letesszük a fenékre, amihez viszont kell az ellenpólus, mert egyébként elmerül az úszó. Nem gondolom, hogy hétköznapi horgászatok alkalmával túlságosan ragaszkodni kellene a szakirodalomban leírtakhoz, hiszen olyankor nem versenyezni akarunk, hanem szép halakat szeretnénk fogni. Ezért ha nincs speciális slider úszónk, de van egy közönséges önsúly nélküli multicolor vagy a feltolós horgászathoz ajánlott hosszú üvegszál antennás úszónk, bizonyos korlátokat fi gyelembe véve, akár eredményesen is megoldható a feladat. Nyilván nem lehet mindenféle körülmények között olyan tökéletes a megoldás, mintha a legjobb slidert választottuk volna, de nem hiúsul meg a horgászat és halfogás lehetősége, ami nagyon fontos dolog. Lám, ez a különóra sem adott lehetőséget, hogyha csak megközelítőleg is, legalább a lényegesebb slideres dolgokról beszélhessünk. De a horgászat már csak ilyen. Befejezésül talán még annyit, hogy aki még csak tanulja a sliderezést, az bátran válasszon kettő-négy grammal nagyobbat, mint amilyen az adott helyen még éppen jó lenne. Így könnyebben csúszik be a szerelékünk és előbb lesz sikeres a halfogásban is. Csak mindent nyugodtan!