Az exner.hu weboldala tesztüzemben van ezért semmilyen rendelést nem áll módunkban feldolgozni, teljesíteni.Ha kérdése van a kapacsolat menüpont alatt lehet feltenni az eléhetőségek egyikén.Megértésüket köszönjük! Exner.hu webteam.

úszólecke

úszólecke (14)

Üdvözlöm a weboldal-horgászlecke olvasóit!

Tudom, hogy a hazai úszópiac óriási kínálatában nem egyszerű eligazodni, de válasszák is bármelyik gyártó termékeit, van néhány alapvető szempont, amelyeket érdemes mindig szem előtt tartani, ha nem csalódni akarnak egy-egy úszótípusban, hanem szeretnék hosszú ideig örömüket lelni a hibátlan működésében. Erről és sok-sok apró trükkről is szó lesz a következőkben. A feladat megoldásához és a hatékony szemléltetéshez a további leckékben fi atal versenyző társaimat is segítségül fogom hívni. Ismerve eredményeiket, biztos vagyok benne, hogy ez mindannyiunk hasznára lesz. Tartozom még annyival, hogy őszintén bevalljam, nem véletlenül választottam az első lecke témájának a versenyúszók széles palettájáról az újdonságokat. Versenyzőként ugyanis ez a szegmens áll a szívemhez legközelebb, de gyártóként is nagy becsben tartom őket, mert ebben a kategóriában lehet talán a legszebb formákat és vonalakat kidolgozni, és itt van lehetőség talán a legkifi nomultabb igények kielégítésére. (1. kép) A fix versenyúszótípusokat két alapvető csoportra bonthatjuk. A nagyobbik halmazba azok tartoznak, amelyek a keszegfélék, és kiemelten a dévér horgászatára tervezettek, míg a másikba a ponty és nagytestű egyéb halak fi nomszerelékes horgászatára fejlesztett úszók sorolhatók. Amikor dévérre választunk úszót, az elsődleges szempont az érzékenység! Ez a halfajta a többi békés halnál óvatosabb, kényesebben kap, ezért vékony bambusz, üvegszál, vagy tömör műanyag antennás úszót válasszunk. A finom, kis teherbírású antenna további előnye a hihetetlen érzékenységen túl, hogy kevésbé rángatja, mozgatja a csalit. Márpedig a nyugalomban lévő, fenékre tett csali fontos lépés a lapátnyi dévérek és más nagytestű halak fogásához vezető úton. A tévhittel ellentétben egyébként, akkor is kiválóan lehet üvegszál antennás úszókkal horgászni, ha a fenékre fektetjük az előkét, és teljes nyugalomban kínáljuk a horogra valót. Pontosan úgy, ahogy a most bemutatott horgászatom alkalmával, amikor is egy keskeny csatornán szép kárászok fogására számítva vetettem be a szerelékemet. Tipikus állóvízi, szélcsendes horgászat esetén, amikor nem kell csalit vezetni, választhattam volna karcsúbb testű úszót is, ami tovább növeli az érzékenységet. De én általában nem akarok lemondani egy olyan lehetőségről, amely sok szép fogást eredményezhet nagyon kényes kapások idején is. Ezért, ha egy kicsit meg kell tartani a gyenge áramlás ellenében a szereléket vagy emelgetni is akarjuk a csalit, akkor mindenképpen jó választásnak tartom a szerelék ábrán is bemutatott karcsúnyakú, fi nom kidolgozású és gömbölyded formájú karbonszáras úszót. További trükk a még jobb vezethetőséghez, ha egy pici szilikon csövecskével az antenna tövéhez rögzítjük a főzsinórt. (2. kép) Ráadásul ez a megoldás megelőzheti az antenna eltörését egy erőszakos fárasztás közben, vagy amikor kivágódik az úszó a vízből, egy jobb hal elvesztésekor. Fontos! Ha pontyozni megyünk, akkor az extrém körülményekhez válasszunk speciális úszót! Ilyenkor célszerűek az olyan típusok, amelyek belső, vagy központi zsinórvezetésűek. Ha ilyeneket használunk, akkor attól sem kell tartanunk, hogy a kritikus határig feszített zsinór belevág a festésbe. Érdemes itt megemlíteni, hogy a fi nom szerelék azó nem jelent egyszerre gyenge szereléket is. Ez egy hatalmas tévhit! Sok horgász még a mai napig is úgy gondolja, hogy aki 10-12-14-es zsinórral horgászik, normális halat nem tud megfogni. Ezt a tévhitet el kell oszlatni, mert legfeljebb akkor igaz, ha fi gyelmen kívül hagyja
a finom szerelék sajátosságait, illetve nincs a szerelék minden részlete tökéletes összhangban. Ha viszont harmonikus a teljes felszerelés, akkor némi tapasztalattal és ügyességgel irreálisnak tűnő halakat is biztonsággal meg lehet fogni egy nagyon fi nom szerelékekkel is. Én most 10/10-essel és 14-es horoggal horgászom, és már van kilósnál nagyobb kárászom, de ha pontyot akasztanék, akkor sem esnék kétségbe. Bár jönne! Van időm és helyem is, hogy megfogjam. Gyakran felmerülő kérdés, hogy mikor milyen anyagú úszószárat érdemes előnyben részesíteni, egyébként azonos jellemzők esetén. Az acél alsó száras úszókról azt kell tudni, hogy a jelentős tőkesúly jól stabilizálja az úszó és szerelék viselkedését..., de csak a vízben. Főleg kis méreteknél és rövid zászlónál, a rakósbot betolása közben nagyon rakoncátlanul képes az ilyen úszó viselkedni, és gyakran okoz gubancokat.Viszont a vitathatatlan előnyei miatt, inkább érdemes vele sokat gyakorolni, ahelyett, hogy lemondanánk a használatáról. Karbon úszószáras modelleket akkor szoktunk használni, ha nyugodtak a körülmények és vízviszonyok, illetve, ha nagyon gyorsan kell sok halat fogni. Egy másik tipikus eset, amikor szinte kizárólag karbonszárú úszókat használunk, az olyan spiccbotos horgászat, amikor folyamatos kontroll alatt akarjuk tartani a merülő csalit a néha vízközt kapó halak miatt. (6. kép) Jó kompromisszumos megoldás az üvegszálból készített úszószár, mert az így készült úszóknak van valamennyi tőkesúlya, amelytől eléggé stabilak, mégis kevésbé hajlamosak gubancokozásra, mint az acélszárasak. Az úszó formájának kiválasztásánál az áramlási és szélviszonyok mellett jelentős szerepet játszik a hal fajtája, illetve annak kapásjellemzői. Amennyiben számítani lehet emelős vagy feltolós kapásokra, érdemes előnyben részesíteni azokat az úszókat, amelyeknek karcsú és fi nom a test és antenna közötti átmenete. Ha jó a szemünk, akkor ennek nem kell feltétlenül hosszúnak is lenni, elég annyi, mint az én úszómnál. (3. kép) Helyes kisúlyozás esetén a Breda típus egy 8-as sörét megemelésére eléggé látványos kiemelkedéssel reagál. Egyik-másik új modellünknél azonban még ennél is látványosabb emelős kapásokban gyönyörködhetnek a dévérhorgászok. A Namur és Parma úszók antennája például egy nagyon vékony szárból és egy rövid, teherviselő csőrészből áll. (4. kép) Ezeket az úszókat úgy is lehet szerelni a minél sokoldalúbb használhatóságuk érdekében, hogy a főzsinórt szilikongyűrűvel rögzítjük csőrészhez, kisúlyozni pedig úgy kell, hogy a csőantennának legalább a fekete része víz alatt legyen. Tipikusan két dolgot tudnak nagyon ezek az úszók. Az egyik az emelős kapás látványos jelzése, a másik pedig a felső és ellentétes áramlatok hatásának kiszűrése. Tudom, még sok fontos dologról nem esett szó. A terjedelem kötöttsége azonban határt szab a további szószaporításnak. Azért befejezésül már csak arra a mindig érvényes szabályra hívnám fel a fi gyelmet, hogy a legjobb úszó is csak anynyira lehet érzékeny, függetlenül a formájától és antennájától, de még a gyártójától is, amennyire helyes a kisúlyozása. Hiába a legkarcsúbb nyak és üvegszál antenna, ha a fi - nom átmenetből 4-5 mm ott feketéllik a vízszint fölött. (5. kép) Legközelebb a matchbotos horgászat úszóit tekintjük át, majd sort kerítünk a pontyozáshoz használt modellek bemutatására, és horgászunk majd folyóvízen is.

Továbbra is figyelve az elmélet és gyakorlat helyes arányaira, kihasználtam az alkalmat, amikor az Exner-Spram két tehetséges versenyzője – Tremmel Balázs és Milkovics Péter – a csepeli versenypályán > készült az egyéni bajnokság elődöntőjére. Horgászatukról nem csak képeket készítettünk, hanem arra is megkértem őket, hogy röviden foglalják össze tapasztalataikat, amelyeket fix és csúszó úszós horgászatuk közben szereztek. De erről majd később. Kezdjük egy nagyon fontos megállapítással: ahogy Erdei Attila is mondta, a matchúszó balsafából, pávatollból vagy sarkandanádból készül. Mélységesen egyetértek Attilával, gyártóként és horgászként is, mert tudom, ezeket a természetes anyagokat máig nem sikerült felülmúlni, még a legnagyobb igyekezet ellenére sem. A matchúszók ezekből gyártva viselkednek a legjobban horgászat közben, repülnek a legkiválóbban dobáskor, és jeleznek hihetetlen gyors reakcióval kapást. Aki próbálkozott már műanyag úszóval, és horgászott balsafa-pávatoll matchúszóval is, az érezhette a különbséget, és pontosan tudja, miről is beszélek. Mindezek mellett, persze érdemes olyan matchúszókat választani, amelyeknek a kritikus helyei, mint a test és szár, a szár és antenna (1. kép), vagy az önsúly és test csatlakozási pontjai (2. kép) meg vannak erősítve. Természetesen a mi úszóink ilyenek, ezért az Exner wagglerek bírják a strapát, és a szélsőséges igénybevételeknek is megfelelően ellenállnak. Ez igaz minden típusunkra, de mégis kiemelném a Blue Match & Super Match (3. kép) varió rendszert, amely a megerősítésen túl kinőtte korábbi gyerekbetegségeit, kiforrta magát a gyártási technológiája, az alkatrészek méretezése, és mára egy praktikus, sokoldalú úszócsalád lett belőle. Általában is igaz, hogy lamellás matchúszóink egy újításunknak köszönhetően a korábbinál is jobb repülési tulajdonságokkal rendelkeznek, ami nem csupán szebb röppályát jelent, hanem nagyobb és pontosabb dobásokat is. A műanyag hüvely (4. kép), amelyet az önsúly és zsinórcsatlakozó beépítéséhez használunk, lehetővé teszi, hogy az önsúly egésze a testen kívül helyezkedhessen el. Ezzel a megoldással tökéletesen érvényesülhet a nyílvessző hatás, és úszóink valóban úgy repülnek, mint a nyíl. További hasznos ujdonságként említhetem réztüskés műanyag adapterünket (5. kép), amelynek segítségével a műanyag hüvelyes úszóink néhány másodperc alatt, akár teljesen önsúly nélküli sliderré is átalakíthatók. Ez a speciális adapter lehetővé teszi, hogy vékony súlyozó lamellákkal finomra súlyozzuk az úszót (6. kép), ha pl. megváltoznak az áramlási viszonyok. Ezidáig slider típusú úszók ilyen tulajdonsággal nem rendelkeztek. Tudom, ha a körülmények megengedik, akkor hazánkban a matchbotos horgászok 90 %-a a fixúszós módszert választja. Az ehhez szükséges szerelék nem bonyolult, és nagyon gyorsan össze lehet állítani. Átlagos esetben 10-12 grammos úszóval horgászunk fixen, és ideális körülmények között a zsinórólmozás fél és 1 gramm között változik, de felmehet 2 grammig is. Amikor az áramlási vagy egyéb viszonyok miatt ennél nagyobb, de legfeljebb 4 gr mennyiségű ólmot kell a zsinórra helyezni, akkor lényegesen nagyobb úszót célszerű választani. Ha ugyanis az úszó önsúlya és a zsinórólmozás aránya nem közelít az optimálishoz, akkor egymáshoz képest önálló életre kelnek dobáskor, ami nem sok jóra vezet. Én olyanfajta szerelék készítését javaslom, ahol a zsinórólmozást egy ponton alakítjuk ki. Jelzőólmot csak akkor használjunk, ha ezt érzékeny vagy emelős kapások indokolják, és legfeljebb csak néhány centivel tegyük a főólom alá. A karbonszálas antennát ennél a szereléknél szeretem igazán használni, mert itt lehet egészen finom a súlyozás, és látványos az emelős kapás. Az ilyen antennának mégsem ez a legnagyobb előnye, de erről beszéljenek majd a fiúk. Vannak esetek, amikor arra kényszerülünk, hogy a nagyon egyszerű, könnyen kezelhető fixet csúszóra kell cserélnünk. Ezt indokolhatja vízmélység, áramlás, de még a sneci zavaró jelenléte is, vagy ami azért sokkal kedvezőbb: rekordméretű dévérek, vagy szép kárászok és pontyok fogásának lehetősége. Ezek a halak ugyanis különösen szeretik a nyugodt, lassú csalivezetést.Az ilyen esetekhez nagyon eredményes lehet egy plusz 6-8-10 grammal készített szerelék, amely lehet hagyományos csúszó vagy slider úszós is. Az utóbbi időben egyre jobban a slider irányába mozdult a csúszó úszós horgászat, amelyben vitathatatlan szerepe van a tavalyi velenceitavi világbajnokságnak. Hogy miért nem korábban fordultak a horgászok a csúszó úszó felé, annak az lehet a magyarázata, hogy a leginkább fogható 10-30 dekás dévérek és egyéb keszegfélék horgászatához többnyire a fixúszó is tökéletes megoldás, hiszen gyors és gubancolódásra kevésbé hajlamos a vele készült szerelék. A hagyományos csúszó szereléket én 14-16-os főzsinórral és 20-as dobóelőkével szerelem, és az úszó alsó ütköztetésére beteszek egy miniforgót, fölötte gyönggyel, mert ez sohasem mozdul el. Slidernél meg úgyis az ólomra engedjük az úszót. (7. kép) Ennél a módszernél célszerűbb a kevés, de nagy ólom használata, aztán alul lehet egy kicsit variálni, és néhány sörétből kialakítani a további ólmozást. Mielőtt átadom a szót csapattársaimnak, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a csúszó úszós horgászat tipikusan az a módszer, amelyet nem lehet levelező tagozaton elsajátítani. A slideres technika pedig különösen sok gyakorlást igényel a szerelék fokozott gubancolódása miatt. Elsőként idézzük fel Tremmel Balázs horgászat utáni összegzését, aki a tréningen Exner ultimate vario slider (8. kép) úszóval horgászott, és később, az itt szerzett tapasztalatoknak is köszönhetően, az elődöntőn azonos helyezési számmal, csak kevesebb súllyal szorult a második helyre: - Az én szerelékem (10 gr-os úszó, 9 gr zsinórólmozás) 40 méterre bent, az erősebb sodrásban is lassabban ment, és több időt töltött az etetés fölött. Gyorsan, 1,5-2 méteren belül kapásra kész helyzetbe állt az úszóm, és a csali valósággal bezuhant az etetésre. Ehhez az állapothoz a fixnek akár 4-5 métert is haladni kell. A szándékosan durva szerelékemmel én csak nagy dévéreket fogtam. A tréning azt mutatta, hogy ilyen halállománynál a csúszó versenyképes a fixszel. Azonban, figyelembe véve Péter vegyes méretű zsákmányát, úgy gondolom, hogy nem a fix vagy a Csepelen eddig nem nagyon próbált csúszó a kérdés, hanem a kettő hatékony, jó ritmusú váltogatása lehet a megoldás, attól függően, hogy éppen milyen méretű halak az aktívabbak. A nagyobbaknak jobbnak érzem a durvább és lassabban haladó csúszót, a kisebbeknek viszont kedvezőbb a finomabb és kicsivel gyorsabb fixúszó. Milkovics Péternek a fixúszós horgászat vallatása jutott az edzésen, és az elődöntőről ő is magabiztosan jutott tovább. Ötödik lett azonos helyezési számmal, kevesebb fogott hallal lemaradva a dobogóról. - Az Exnernek sokféle úszója van, amelyek kiválóan alkalmasak a fixúszós módszerre: én legjobban a Super Match és a Bream Dream úszókat kedvelem. Itt Csepelen, főleg a legfelső vízréteg sodor és húz igazán, lentebb már kisebb az áramlás. Ezért számomra az ideális választás a Super Match, amelynek hosszabb az úszószára, és ehhez még hozzáadódik a karbonszállal készült antenna is. Tehát negyven centire lenyúlik az úszó rögzítési pontja, vagyis idáig süllyeszthető a legfeljebb 0,14-es zsinór is! Az úszóm 14 gr-os teherbírásából kb. 2 gr-ot tettem a zsinórra, a miniforgó mellé pedig egyetlen akkora sörétet, hogy lássam, ha emel a hal. Az eresztéket úgy állítom, hogy felhúzom az úszót, amíg el nem bukik. Innen centinként vissza, hogy éppen el tudjon úszni. Én úgy gondolom, akkor jó az ereszték, amikor nem bukdácsol az úszóm és nincs látszatkapás. Ennek a hajszálpontos beállítására érdemes kellő időt szánni, mert sok múlik rajta. Vegyes méretben, de legalább annyit fogtam, mint Balázs. Holnap még horgászunk egyet, aztán összedugjuk a fejünket és döntünk a taktikáról. Érzem, hogy a helyszűke miatt nem sikerült a matchúszós horgászat rejtelmeit kellően kibeszélnünk, de ragaszkodva terveinkhez, legközelebb a hagyományos pontyozás úszóit tekintjük át.

Még mielőtt bárki is azt hinné – tanulmányozva az előző két lecke tartalmát és az ott bemutatott úszókat –, hogy cégünk, az Exner horgászcikk-készítő vállalkozás csak versenyzőknek gyárt úszókat, gyorsan kijelentem, ez nincs így. Sőt! Termékeink között kiemelt helyet foglalnak el a hagyományos és klasszikus módszerek békés és rablóhalas úszói, amelyeket hasonló gondossággal gyártunk, és folyamatos fejlesztésük is napi feladatunk. Cégünk tehát arra törekszik, hogy minden horgász, aki úszós módszerekkel szeretne a horgászat örömeinek hódolni, a lehető legmagasabb minőségi és működési követelményeknek megfelelő úszót választhasson akár versenyen, akár a hétköznapokon horgászik. Éppen ezért, a mostani lecke alkalmával, elsősorban az egyik leginkább klasszikusnak tekinthető pontyozó módszerhez, a feltolós szerelékkel való horgászathoz mutatok be Exner úszókat, köztük újdonságnak számító típusokat, de említést teszek majd néhány más úszóról is. Talán hasznunkra válik, ha néhány mondatban tisztázzuk, hogy mi is a feltolós szerelék lényege, és mi az, amiben különbözik, illetve többet tud az egyébként leglátványosabb kapásjelzést mutató felfektetősnél. Az utóbbi eresztékbeállítása olyan, hogy a horoghoz néhány centire rögzített és fenékre letett kisebb gömbólom a többnyire csak arasznyi úszónak az alsó harmadát meríti víz alá. Kapáskor pedig, amikor a hal a csalival együtt az ólmot is megemeli, az úszó szívet megdobogtató elfekvéssel adja tudtunkra a mélyben történteket. Ebben a pillanatban be is lehet vágni, és az esetek többségében a hal meg is akad. Bár a felfektetős szerelék a sekélyebb, nyugodt és szélcsendes vizeknek az egyik legjobb pontyozó szereléke, egyre kevesebben használják. Ennek az egyik oka, hogy már a legcsekélyebb áramlás is bizonytalanná teheti az úszó jelzését, de van egy még nagyobb hibája is. Már közepes szél, illetve gyenge hullámzás is erősen zavarja a működését, ha pedig kicsit is erősödik a hullámzás, teljesen használhatatlan lesz a felfektetős szerelék. Ezzel ellentétben az általam is kedvelt és velencei-tavi pontyozásaim során gyakran alkalmazott feltolós szerelék hibátlanul működik nemcsak nyugodt körülmények között, hanem a tavakon gyakran tapasztalható erősebb hullámzásban is. A feltolós szerelék lényege abban rejlik, hogy az alkalmazott karcsú testű, hosszú és vékony antennájú úszóhoz tartozó gömbólmot, amelyet én előszeretettel választok egy grammal nagyobbra az aktuális teherbírásnál, úgy tesszük a fenékre, hogy közben az úszónak csak az antennacsúcsa látszik ki a vízből. (1.kép) Az így lefenekelt csali tehát egészen biztosan nyugodt mozdulatlanságban fogja várni a kapást még akkor is, ha viszonylag erősen hullámzik a víz, de felszíni áramlás sem fogja elnyomni az úszónkat. Amikor viszont egy ponty felszippantja a csalinkat, biztosak lehetünk benne, hogy értesülünk a várt eseményről. Számomra egyébként a vízből egyre magasabbra kiemelkedő antenna és az előtűnő bóbitasor (2. kép) is bizsergető látvány, és ettől függetlenül sem szoktam késlekedni a bevágással. A feltolós szerelék összeállítása nagyon egyszerű feladat. Amint említettem, az úszó teherbírásánál egy grammal nagyobb gömbólmot teszek a zsinórra. Annak érdekében, hogy a szerelék megbontása nélkül, a változó körülményeknek megfelelően kisebbre vagy nagyobbra cserélhessem, én a Magic Globe ólmunkat használom. (3. kép) Ez egy forradalmian új és tökéletes megoldás, mert zsinórkímélő, többször felhasználható, és igény szerint pillanatok alatt le- és felszerelhető. Az Exner Magic Globe a hasított és fúrt gömbólmok hibáit kiküszöböli, az előnyeit viszont maradéktalanul egyesíti. Az ólom alá, a tíz-tizenöt centis előke és a főzsinór közé én forgót teszek, az úszót pedig minden alkalommal karabineres rögzítővel teszem a zsinórra, mert ezek a finom eszközök megérdemlik, hogy szállításkor levegyük őket, és külön úszótartóba téve óvjuk a sérülésektől. Az úszót, esetünkben egy Lola fantázianevű kettőgrammost (4. kép), felül fogselyem ütközőn ütköztetem, míg alul ráengedem az ólomra. Ezzel a megoldással elérem, hogy nagyon pontosan, akár zsebkendőnyi lyukakba is könnyűszerrel bedobhatom a szerelékem, ugyanakkor pillanatok alatt be is áll kapásra kész helyzetbe. Megemlítem, hogy az ilyen szerelék nagyon hasonlít a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő slideres szerelékre. Ám az is lehet, hogy fordítva van a dolog, és éppen a klasszikus feltolós szerelék az őse a slidernek. Amint kitűnik, nem használtam nagy úszót, sőt, a kiválasztott méret inkább kicsinek tűnhet. De semmi nem indokolta a nagyobbat, mivel csónakkal megközelítve az etetett helyeinket, csak feleslegesen csobogtunk volna. Részemről a szerelék egyéb részeinél is törekszem az ésszerű határokon belül a finomabb, érzékenyebb megoldásokat választani, ezért a Spro Dyno Force botjaim is csak 100 gr dobósúlyúak, és a főzsinórom sem vastagabb 0,25 mm-nél. Elcsépeltnek tűnhet, de fontosnak tartom a szerelék harmonikus összeállítását a horogtól az orsóig bezárólag, amely most negyvenes Spro Passion volt. (5. kép) De térjünk vissza az úszókra, azoknak is a helyes kiválasztására, mert mégiscsak egy úszóleckén veszünk részt. A legfontosabb szempontok, amelyek szerint magam is kiválasztom a legmegfelelőbbnek vélt úszót, általában, de a pontyozáskor is a következők: az áramlási viszonyok, a víz mélysége, a csali fajtája és mérete, a dobás várható távolsága és a láthatóság. Tehát ennek az öt paraméternek a helyes értékelésével és figyelembevételével pillanatok alatt eldönthető, hogy az adott körülmények között milyen típusú úszó kell. Ha ezt végiggondoljuk, és egyik tényezőt sem értékeljük szerepénél nagyobbra, már nem is olyan bonyolult a dolog. A feltolós pontyozásnál legyünk figyelemmel arra, hogy mélyebb vizekben nagyobb lehet a hullámzás mértéke is, ezért a nagyobb mélységekhez válasszunk hosszabb úszókat (Lola, Ilma, Champion Carp), amelyek áthidalják a hullámhegy és hullámvölgy közötti különbséget.A rövidebb típusok, mint az Edit és Edina vagy a Niké, a sekélyebb vizek kiváló darabjai. (6. kép) Parti horgászat esetén, amikor nagyobb távolságra kell dobni, szóba jönnek azok a típusok is, amelyek beépített önsúlyuknak köszönhetően könnyebben dobhatók, ugyanakkor érzékenységük is megmaradhat. Ezek az úszóink, mint például a Bianka is, többnyire úgy készülnek, hogy a patronos önsúlyukba söréteket tehessünk, növelve a finom kisúlyozás lehetőségeit (7. kép). Külön is említést érdemel Carp Strong fantázianevű úszónk (8. kép), amelyik minden részletében úgy lett tervezve és méretezve, hogy a legbrutálisabb igénybevételeket is elviselje. A testén áthaladó rézbetétnek köszönhetően túléli azt is, ha a hal nádba rohan vele, de extra erős forgója a fonott zsinóros, bojlibotos bevágásnak is ellenáll. Befejezésül egy újabb Exner fejlesztésre hívom fel a figyelmet. A Hard Match Carp úszónknak (8. kép) egy olyan megoldás a lelke, amelyiknek az alsó része biztosítja a matchúszók összes előnyét, de a teteje pontosan úgy épül föl, mint egy klasszikus feltolós úszónak. Ennek a matchből és feltolósból összeépített úszónak a legfölső bóbitája extrém vastag (9. kép), hogy elbírja a nehéz csalikat is, és világítópatronnal is szerelhető. A horgászok visszajelzései igazolják, hogy ez az úszónk kiváló választás a távolabbi úszós pontyozáshoz. A következő úszóleckében speciális folyóvízi úszókkal, és szerelékekkel fogunk ismerkedni.

Köszöntöm horgásztársaimat! Biztos vagyok benne, hogy most szinte a lehetetlenre vállalkozom, mert egyetlen leckében próbálom meg összefoglalni azokat a legalapvetőbb ismereteket, amelyek a folyóvízi úszós horgászatban segítenek eligazodni. Azért érzem úgy, hogy bajban vagyok, mert a folyóvízi úszós horgászat nem csupán sokszínű és izgalmas lehetősége a halfogásnak, hanem sokakkal egyetértve, az én véleményem szerint is, ez az úszózás legnehezebb része, és olyan kicsi kis finomságok tömegétől van át meg átszőve, amelyek mind döntően befolyásolják a sikerességét. A részletek kitárgyalásához pedig egy újság is kevés volna, hát még két oldal. De vágjunk bele! Azt hiszem kijelenthetem, hogy a folyóvízi úszós horgászat nagyon intenzív, kiemelkedően hatékony és folyamatos aktivitást követelő módszer. Hitem szerint akkor tudjuk a halak legjellemzőbb tartózkodási helyeit a legeredményesebben meghorgászni, ha valamilyen szinten képesek vagyunk a szerelékünket kontroll alatt tartani, illetve vezetni. Az, hogy ez a csalivezetés mikor jelent csak lassítást, és mikor határozott megállítást, elengedést, vagy éppen ezeknek a variálását, már részletkérdés, de egy kicsit sem lényegtelen. Ahhoz, hogy a kontroll alatt tartott csalivezetésben rejlő lehetőségeket minél inkább kiaknázhassuk, alapvetően két módszer jöhet szóba: a bolognai és a rakósbotos. Ezek közül, néhány ritka kivételtől eltekintve, vitathatatlanul eredményesebb a rakósbotos horgászat, ezért is foglalkozom egy kicsit többet a rakózással, de nem fogok elfeledkezni a bolognairól sem. A rakósbotos módszernél alapvetően két csalivezetési stílust különböztethetünk meg. Amikor kontrol alatti úsztatásról beszélünk, akkor sokkal inkább az úgynevezett forgástest alakú, vagy gömbölyű úszókra van szükségünk (1.kép), míg a határozottan visszatartott, vagy teljesen megállított csalival történő horgászatkor sokkal jobban teljesítenek a különféle laposúszók. (2. kép) A gömbölyű úszó és a hozzá jobban illeszkedő lassított tempójú úsztatás azoknak a halaknak a horgászatára alkalmasabb, amelyek nem kifejezetten fenéklakók, vagy ha onnan is táplálkoznak, jobban szeretik a mozgó, sodródó csalit. Ilyen a jász (3.kép), a karikakeszeg, a bodorka, a paduc, vagy a kisebb dévérek is. Ezek a halak – életmódjukból és táplálkozási szokásaikból eredően – eredményesebben foghatók a vízfolyással engedett, de kontrolált csalival, vagy a szakaszosan elengedett, meg-megfogott úszóvezetéssel, amikor a föllibbenő, majd újra a fenéken landoló csali lesz a vesztük. Ehhez a stílushoz leginkább a karbon- vagy üvegszálaljú úszók felelnek meg, mert kevésbé hajlamosak a pattogásra, ami természetellenesen rángatná a csalit. Ha gömbölyű úszóval és erősebben megtartott szerelékkel horgászunk, akkor részesítsük előnyben a fémszáras típusokat, amelyek stabilabbak, kevésbé hajlamosak a kibillenésre. Az antenna kiválasztásánál akkor járunk el helyesen, ha a csalivezetés mélységétől és a csali nagyságától tesszük függővé. Ha a csonticsokrot a fenéken sodortatva kínáljuk, akkor nem biztos, hogy egy vékony üvegszálantenna a legjobb választás, míg a vízközti horgászathoz ez lehet a leginkább célravezető. Az előbbihez viszont nagyon jó megoldás a teherbíró műanyagcső- antenna, ugyanakkor általánosan és sokoldalúan használhatók a tömör műanyagantennával készült úszók. A gömbölyű úszóknál meg kell említeni, hogy bármely gyártónak, bármilyen festésű az úszója, a nagytestű halak fogásánál előbb-utóbb belevághat a zsinór az úszótestbe. Ennek az elkerülésére belső (4. kép) vagy központi (5. kép) zsinórvezetéses úszókat kell választani, amelyek kiválóan állják a nagy terheléseket is. A forgástest alakú úszókat – tapasztalataim szerint – úgy kell kisúlyozni, hogy az antenna egyharmada legyen víz alatt. Az ilyen ólmozástól lesz antennán vezethető a szerelék, de visszatartva sem fog nagyon kiemelkedni az úszótest teteje a vízből. Még simábban vezethető az úszó, ha az antenna tövénél egy szilikoncsövecskével rögzítjük a zsinórt. Azt szoktuk mondani, hogy folyóvízen lényegesen több múlik a kézen, mint az állóvízi horgászatnál, ahol korlátozott és kevésbé aktív a csalivezetés. És akkor térjünk át a laposúszós horgászatra. A laposúszós horgászat legnagyobb előnye, hogy gyors vízfolyás esetén is megállított, vagy csak nagyon-nagyon lassan engedett, nyugodt csalit tudunk felkínálni. Tehát ott, és úgy, ahogyan azt a nagy testű halak a legjobban szeretik a vízfenéken. Ez azért lehetséges, mert a laposúszónál nincs jelentős keresztmetszet, amire a víznyomás hatni tudna, tehát sokkal nyugodtabban viselkedhet, mint a gömbölyű úszók. Egy jól összeállított szerelékkel, és megfelelő méretű úszóval eredményes csalivezetést lehet produkálni, ha a laposúszónkat úgy súlyoztuk ki, hogy az antennájából maximum egy centi áll ki a vízből, amikor teljesen szabadon, vízközt úszik a szerelék. Ez valójában egy minimális túlsúlyozása az úszótestenek, hiszen az néhány centivel a víz alatt helyezkedik el. Ilyenkor, ha az áramlásnak és mélységnek megfelelő méretű úszót választottunk, akkor antennára vezethetjük, vagy antenna tőre állíthatjuk meg a szereléket. Ahhoz azonban, hogy a laposúszóban rejlő lehetőségeket teljességgel ki lehessen használni, elengedhetetlen legalább egy jelzőólom használata, amelynek nem szabad túlságosan kicsinek lennie. Ennek az a szerepe, hogy a csalit és az előkét a fenéken tartsa, vagy süllyessze oda vissza, ha fellibbentettük. Az a legjobb, ha a jelzőólommal azonos méretű sörétekből van néhány a főólom alatt, amelyeket ha kell, kedvünkre mozgathatunk. Az ereszték beállítása mindkét úszótípusnál sarkalatos kérdés. Gömbölyű úszónál az esetek döntő többségében úgy mérem be, hogy a szerelék függőleges állásánál a jelző éppen a fenéken legyen. Ez lesz a kiindulási alap, amikor is enyhe visszatartásnál a jelzőólom valahol az alsó tíz centiben fog haladni. Laposúszónál az így mért eresztékre még rá is húzok, hogy az előke és jelzőólom határozott visszatartásnál is stabilan a fenéken legyen, és elérjem a legnyugodtabb csalifelkínálást. Az antenna szerepe ennél az úszótípusnál is lehet több a láthatóságnál. Határozott megállításnál azonban csak ennyi, ezért ilyenkor a még látható legvékonyabbat célszerű választani. Más a helyzet, ha csak nagyon lassan is, de elelengedjük a szereléket, például a márnáknak. Ilyenkor ugyanis egy vastagabb multicolor csőantenna az alsó ólmot és a csalit szépen ki tudja emelni a kagylós, kavicsos mederfenék akadói közül, és látszatkapásból is kevesebb nehezíti az életünket. Ezért célszerű olyan úszótípusok választása, amelyeknek cserélhető az antennája.Tapasztalataim alapján a vastag kiképzésű laposúszókkal szemben a vékonyabb testűekkel sokkal több a befejezett kapás. A durvább és vastagabb úszón gyakran csak azt látni, hogy megrázza a hal, ekkor viszont nem lehet eljutni a bevágásig. Viszont a Holler-féle laposúszóval (6. kép) tisztán látszanak a kapások, mert a hal elhúzza az antennát vagy kiemeli az úszót. Tehát a folyóvízen sem igaz, hogy mindegy mekkora és milyen szerelékkel rögzítjük a csalit a fenéken. Ezért egyre gyakrabban használom a vékonyabb testű laposúszókat. Bár nem láttam még olyan szituációt, amikor a rakóssal azonos távolságban bolognai bottal több halat lehetett volna fogni, vannak esetek, amikor nyilvánvaló előnyei vannak ennek a módszernek. A rakóssal elérhetőnél nagyobb távolság vagy nagy halak, például amurok, és nyurgapontyok fárasztásánál jól jöhet az orsós módszer. Bolognai botos horgászatnál az eddigieknél is fontosabb az antenna és csaliméret tökéletes összhangja. A kisúlyozás – amelynek összeállítása gyakran nagyon hasonló a gömbölyű úszós rakós botos szerelékhez, de talán a láncba rendezett ólmozás a legjobb – mértékét az adott vízen próbaúsztatásokkal lehet helyesen beállítani. Ideálisnak akkor mondható a finomhangolás, ha úgy végigbukdácsol a szerelékünk a fenéken, hogy közben az antennából egy-másfél centi látszik ki. Kisebb sodrás esetén a kissé nyújtott, felül vékonyabb úszókat is tökéletesen vezethetjük, de nagyobb sodrás esetén célszerűbb répaformájú úszókat választani (7. kép), amelyekkel jól kihasználhatjuk a víznyomás leszorító erejét. Igaz, ennek az az ára, hogy csorbul az érzékenység. Egy apró, de hatékony trükk a szerelék vezetésénél: amikor a legjobb szakaszra ér az úszónk, ne a dobról lepergő és ujjunkkal fékezett zsinórral engedjük (8. kép), hanem kövessük a botspiccel, hogy még simább legyen a csali haladása. Ne felejtsük, hogy ezt hosszabb bottal hatékonyabban tehetjük meg. Most azzal köszönök el, hogy reményeim szerint hamarosan újra találkozhatunk.

A kissé hosszúra nyúlt téli szünet után ebben az évben először találkozunk, és most kivételesen nem a vízpartra, hanem egy üzemlátogatásra hívom horgászbarátaimat, és az úszós horgászat szerelmeseit. Munkatársaimmal együtt úgy gondoltuk, megmutatjuk Önöknek, hogy hol és milyen körülmények között készülnek azok az úszók és kiegészítő aprócikkek, amelyek reményeink szerint magas színvonalon felelnek meg jogos igényeiknek, és a legváltozatosabb körülmények között teszik Önöket sikeres és elégedett úszós horgásszá. Cégünk tizenöt éves folyamatos fejlődés után, 2007-ben költözött a Pákozdon található, európai színvonalat képviselő új üzemünkbe. Termelésünket mindig is a környezettudatos tevékenység jellemezte, ezért természetes, hogy ma már a legszigorúbb uniós normáknak megfelelő körülmények között, és szándékaink szerint a lehető legnagyobb részarányban, természetes anyagok felhasználásával történik az Exner termékek gyártása. Itt engedjék meg, hogy egy személyesnek tűnő, de számomra nagyon fontos és mégis csak idetartozó információt osszak meg Önökkel. Az Exner édesanyám családneve, és az iránta érzett tiszteletem és fi úi szeretetem jeleként választottam ezt a számomra oly kedves márkanevet. Talán azzal sem árulok el titkot, hogy édesanyám nem csak a nevét adta a cégemnek, hanem sok-sok munkával is hozzájárul a létrejöttéhez és növekedéséhez. A közel 1000 négyzetméteres gyártó- és raktárterületen a húsz gyakorlott és jól összeszokott munkatársam a gyártási programban futó mintegy 2500 fajtájú és méretű kínálatunkból, a típus bonyolultságától függően, évi egymilliónál több horgászúszó előállítására is képes. Ezzel a kapacitással és a hozzátartozó legmodernebb gyártástechnológiákkal itthon piacvezetők vagyunk, ugyanakkor a közel harminc országra kiterjedő exporttevékenységünk azt is pontosan jelzi, hogy európai viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozunk. Cégünk eddigi töretlen fejlődését nagyrészt annak köszönheti, hogy termékeink között jelentős arányban találhatók olyanok, amelyekben egy horgászúszó látszólagos egyszerűsége ellenére is, nagyon sok újítás és saját fejlesztés jelenik meg. Úszóinkba beépülnek csapat világbajnokként és egyéni Európa bajnokként szerzett versenyzői tapasztalataim, de nem kizárólag az enyémek, hanem sok-sok versenyzőtársamé is, akik a hazai és a nemzetközi porondon egyaránt a világ élmezőnyéhez tartoznak. Az így felhalmozott tudást és innovációt természetesen nem csak, és nem is elsősorban a versenyzőknek készített úszóink folyamatos fejlesztéséhez használjuk fel. Filozófi ánk, hogy a legegyszerűbb igényeket is a legmagasabb színvonalon elégítsük ki, ezért a tömegcikknek számító és nagy szériában gyártott alacsonyabb árral rendelkező úszóinkat is az első osztályú minőség jellemzi. Ezért teljesen mindegy, hogy kanadai lazachorgászathoz, balatoni nádi pontyozáshoz, vagy tiszai kuttyogatáshoz készítjük az úszót, egyformán gondosan járunk el. Gyártástechnológiánk rugalmassága és a legmodernebb CNC gépeink lehetővé teszik, hogy egy-egy új ötlet alapján nagyon gyorsan, akár egykét nap alatt kisszériás gyártást produkáljunk, amihez elég egyetlen mintapéldány is. Számunkra természetes, hogy ez vonatkozik a hagyományos forgástest úszókra és a legbonyolultabb lapos úszókra is. Bár úszóinkat és egyéb termékeinket döntő részben saját márkanevünk alatt hozzuk forgalomba, nem elhanyagolható az a mennyiség sem, amit jó nevű megrendelőinknek az ő márkajelzésükkel ellátva készítünk. Figyelemre méltó, és számunkra ez is pozitív visszajelzés, hogy a világ legismertebb élversenyzői közül egyre többen rendelnek nálunk az ő nevükkel fémjelzett és forgalmazott úszókat, amelyeknek ráadásul jelentős része közös munka eredménye. Nincs olyan termékünk, amelyik ne lenne számunkra kedves, mégis van néhány típusunk, amelyikre különösen büszkék vagyunk. Ilyen a lapos úszónk, amely a világ minden pontján keresett lett, mert egyedülállóan jó tulajdonságai vannak. Fejlesztésénél arra helyeztük a hangsúlyt, hogy ne csak a sodrásban viselkedjen jól, hanem őrizze meg az érzékenységét, és megállítva is egyértelműen jelezze a csalival történteket. Jelentős újításunk az Exner Vario System úszócsalád, amely a matchbotos horgászat szerelmeseinek készült. Ezeknek az úszóknak az antennája mellett a szára is számtalan variáció szerint cserélhető, így mindig legmegfelelőbb úszóval horgászhatunk, bármilyen változatosak is a körülmények. Cégünk technológiai felkészültségének, hoszszú gyártási tapasztalatának köszönhetően képes bármilyen alkalmas anyagból úszót készíteni. Mégis, ha lehetséges, akkor a természetes anyagokat részesítjük előnyben két okból is. Az egyik, hogy számomra továbbra is szempont, hogy nehezen lebomló anyagokkal a lehető legkisebb mértékben terheljük vizeinket, környezetünket. A másik pedig, hogy a balsafa az egyéb fontos tulajdonságai mellett, olyan szálszerkezettel rendelkezik, amelynek az előnyeiről szakmai tapasztalataim alapján nem szabad lemondani. De hasonlókat mondhatnék a sarkandanádról és a pávatollról is, ezért az Exner úszók tradicionálisan, és döntő részarányban ezekből a természetes anyagokból készülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen elvetjük a korszerű műanyagok használatát. Egyik újításunk például a golyóálló üveg megdöbbentő szilárdságú, de mégis nagyon könnyű alapanyagára épül. A belőle készült alkatrész ugyanis lehetővé teszi, hogy a lamellás önsúllyal készült úszók teljes önsúlya az úszótesten kívül legyen elhelyezhető. Ez a megoldás a maximális dobótávolság elérését segíti, mert látványosan javítja az úszó repülési tulajdonságait. Talán az eddigiekből is kitűnik cégünk alapvető fi lozófi ája, hogy a horgász kifogástalan, eredményesen használható úszót kapjon, amikor Exner termékek közül választ. Éppen ezért a jelenlegi helyzetben sem fordítunk kevesebbet fejlesztésre, és továbbra is célunk, hogy egyre jobb eszközöket adjunk a horgászok kezébe. A garantált minőség érdekében ez vonatkozik a speciális kiegészítőkre is, amelyek között olyan eredeti Exner megoldásokkal találkozhatnak a horgászok, mint a finomsúlyozó lamellák vagy a slider adapter. Úszó- és aprócikkállványunk pedig világviszonylatban is egyedülálló bemutató és értékesítő rendszer a szaküzletek részére.

Kedves horgász barátaim! Tudom, az elmúlt évben már volt témája az úszóleckéknek a matchbotos horgászat, és szereztünk valamennyi ismeretet a hozzá való waggler úszókról is, de azt is tudom, hogy amint a horgászatban annyi minden, úgy ez is egy kimeríthetetlen témakör. Éppen ezért hiszem, hogy ez alkalommal is sikerül olyan tapasztalati úton szerzett ismereteket átadni a horgásztársaimnak, amelyeket érdemes megszívlelni ahhoz, hogy gond és gubancolódás nélkül horgászhassanak matchúszóval a hétköznapokon is. Ha van kedvük, kérem, tartsanak velem a Mór mellett található Ezerjó horgásztóra, ahol adott a szép környezet és fantasztikus a halállomány. A tó nagy pontyaival nem szerettem volna esélytelenül küzdeni, a botválasztásom ezért Walter Tamás barátom és a Spro négyhúszas matchbotjára, a Seria Walter Carp Floatra esett. Ezt a döntésemet a horgászat végén egy percig sem bántam, de a pontyok más véleményen lehettek, mert ez a bot a finomsága ellenére nagyon szigorú tud lenni az éles helyzetekben. Amikor úszóválasztásról beszélünk, akár a készletünkből választjuk ki a legmegfelelőbbet, akár vásárolni szeretnénk valamilyen matchúszót, a siker garanciája csak az adott körülmények tökéletes kiértékelése, és az ennek megfelelő választás lehet. Mielőtt a részletekbe is belemennénk, elsőként azt szeretném kiemelni, hogy nem feltétlenül kell mindig törekedni a magasabb árfekvésű, sokoldalú úszók használatára. Nem biztos ugyanis, hogy célszerű 15-20 méterre horgászva egy akadós, nehéz terepen a minden pontján variálható wagglert feltenni, kockáztatva az értékes úszó sérülését vagy akár az elvesztését is. Matchúszó választékunkból, amelyet alapvetően négy csoportba sorolhatunk, szinte bármely feladatot meg lehet oldani hibátlanul az egyszerűbb elemekből összeállított úszókkal is. Hangsúlyozom, hogy egyszerűbb és nem gyengébb, amire jó példa lehet a pávatolltól lényegesen olcsóbb sarkandanád, amelyik alig rendelkezik kisebb felhajtóerővel, ugyanakkor kétségkívüli előnye, hogy mindig egyenes, ezért kiváló úszószár készíthető belőle. Az első csoportba a testnélküli matchúszókat (1) sorolhatjuk, amelyekről azonnal érdemes megjegyezni, hogy nagyon korlátozott a használati területük. Alkalmazásukat csak különleges helyzetekben, és csak ideális körülmények között javasolhatom, mert kis áramlások esetén is könnyen elhúzza őket a zsinór és gyorsan megy velük a szerelék. Ez a típus szélcsendben, kicsi dobástávolságra jó választás lehet. A második, és már jóval több féle úszót felölelő kategóriába tartoznak a szár alján testtel, és fixméretű beépített önsúllyal rendelkező matchúszók (2). A wagglereknek ez egy egyszerűbb, de nagyon fontos csoportja, mert amint látni fogják, ezek közül választva is tudunk a körülményekhez tökéletesen alkalmazkodni és lehetünk végtelenül eredményesek. Nagyon sokszor lehet látni, hogy hiába az univerzális, ezerféle variációs lehetőséget magában rejtő felszerelés, jön a sok-sok tapasztalatát jól hasznosító helyi horgász, és egyszerű, de az ottani viszonyokhoz a legapróbb részletekben is tökéletesen kiválasztott, ügyesen használt felszereléssel betegre fogja magát. Amikor valaki rendszeresen egy adott vízen, sokszor még azonos helyen is horgászik, akkor az ottani mélységhez, távolsághoz, az alkalmazott csalihoz, legyen fix, vagy csúszó az úszó, kiválaszthatja azt az egyet, amelyik ott hibátlanul működik. Ez pedig lehet nem változtatható önsúlyú, sarkanda vagy műanyag szárú úszó is, mert ezek között is van többféle olyan, amelyik a szükséges és elégséges feltételeknek maximálisan megfelel, a funkcióját az adott helyen tökéletesen ellátja, és kiválóan működik. A matchhorgászatnál a legritkább esetben célszerű arra törekedni, hogy pont akkora úszót használjunk, amelyikkel éppen csak el tudunk dobni a szükséges távolságra. Sőt, ezzel ellentétben, a legtöbb esetben az a helyes gyakorlat, hogy a meghorgászandó távolsághoz szinte mindig nagyobbat választunk, mint amekkorát az ésszerűség az adott távolsághoz diktálna. Ennek két oka van. Az egyik, hogy sokkal stabilabban halad a nagyobb teherbírású úszó, mint a kisebb és könnyebb. De a másik ok sem elhanyagolható, mert általában érdemes arra törekedni, hogy legyen annyi tartalék a szerelékünkben, hogy ha szél támad vagy oldaláramlás keletkezik, akkor is meg tudjuk horgászni a területet. Arról már nem is beszélve, hogy sokkal többet ér, ha minden alkalommal könnyedén és nagy biztonsággal dobunk oda, ahová kell, mint amikor az egy mérettel kisebb úszóval ez csak jelentős hibaszázalékkal sikerül. A matchúszó kisúlyozásáról érdemes megemlíteni, hogy az optimális mértéke nem mindig ugyanolyan. Egyáltalán nem biztos, hogy a jól elkészített szerelékkel legközelebb is probléma nélkül tudunk horgászni, mert a legfinomabban beállított úszó csak az adott vízen, az ottani és akkori áramlási viszonyok között, és nem is minden csalival illetve horoggal működhet hibátlanul. Ráadásul az ólmozást ahhoz az antenna vastagsághoz és -hosszhoz kell kialakítani és beállítani, amivel még a szerelékünk jól látható, viszont nem túl durva az egész. Általában elég, ha mindössze egy cm áll ki az antennából. Ezt azonban mindig csak az adott helyszínen, az akkori állapotokhoz lehet beállítani. Az alkalmazkodás megoldható úgy is, hogy a söréteket szedem le vagy éppen teszem vissza a zsinórra, ám ennek megvannak a maga veszélyei, gondolok itt például a zsinór sérülésére. Egy másik lehetőség, amikor lamellás úszót használunk, és a legkisebb változásokhoz is lamellák felrakásával vagy leszedésével alkalmazkodunk, elkerülve a zsinórsérülés legkisebb veszélyét is. Ehhez a megoldáshoz az Exner, úgynevezett finomsúlyozó lamellákat (3) ajánl, amelyeket olyan finom léptékkel készítünk, hogy gyakorlatilag minden lamellás úszónk antennára súlyozható a segítségükkel. Ezzel át is tértünk matchúszóink harmadik csoportjára, a cserélhető illetve változtatható önsúllyal rendelkező lamellás úszókra (4). Ebben a kategóriában az úszószár jellemzően pávatollból vagy sarkandanádból készül, és vannak olyan típusok is, amelyeknek nem csak az önsúlya variálható, hanem a szára is. A lamellás úszók lényeges tulajdonsága, hogy antennájuk is számtalan variáció szerint cserélhető, színben, hosszban, vastagságban, de lehet éppen cső vagy tömör is. Belátható, hogy ezekkel az úszókkal korlátlanul tudunk igazodni mindenféle körülményhez, ezért azoknak, akik gyakran horgásznak különböző vizeken, érdemes elgondolkodni, és előnyben részesíteni a variálható matchúszókat. Előfordul, hogy a finoman kisúlyozott úszót az időközben keletkezett enyhe oldaláramlás, illetve a zsinór legkisebb öble is leragasztja a vízfelszínre, és nem észlelhető a kapás. Ilyenkor persze, nem az úszónk ázik be. A legcélszerűbb pedig, amit tehetünk, hogy a súlyozás változatlanul hagyása mellett, lehetőleg egy nagyobb keresztmetszetű antennát és nem egy hosszabbat teszünk az egyébként helyesen választott és alkalmazott úszónkba, hogy az azonnal nagyobb felhajtóerőt képviseljen (5). Persze van néhány tapasztalati úton felállított szabály, amelyet egyformán érdemes figyelembe venni akkor is, ha a cserélhető, és olyankor is, amikor nem cserélhető önsúllyal készített úszókat használunk. Ilyen például, hogy 3 grammal már csúsztatható a szerelék, de igazán akkor biztonságos és megbízható a működés, ha legalább 4 gr ólom kerül a zsinórra. A hagyományos csúszó szerelék (ahol az úszó fő ólom felett van egy úszóhosszal rögzítve), viszont akkor dobható jól és gubancmentesen, kalimpálás nélkül, ha az önsúlya kétszerese a zsinórólmozásnak. Ebből viszont az is következik, hogy abban az esetben, amikor valamilyen okból 4 helyett 6 gr kell a zsinórra, akkor a 12 gr-os helyett 16-18 gr-os úszót kell feltennünk akkor is, ha nem akarunk messzebb dobni. Ha mindezeket betartjuk, és végképp el akarjuk kerülni a gondokat, akkor soha ne használjunk csúszóként röptető szárnyas úszót. Ugyanis elég, ha egyszer átvetődik rajta a zsinór, és biztos, hogy le nem csúszik róla. Mostani leckénkbe ennyi fért, de talán ez sem kevés. Találkozunk egy hónap múlva, amikor a slider úszóval foglalkozunk majd jelentőségének megfelelő részletességgel. Addig is merüljön az úszó, görbüljön a bot!

Köszöntöm a horgásztársaimat! Az előző foglalkozást azzal fejeztük be, hogy most a sliderezésről lesz szó, mint olyan módszerről, amelyik megérdemel egy, de akár több különórát is. Véleményem változatlan, mégis úgy döntöttem, hogy mielőtt a klasszikusnak tekinthető slideres horgászat részleteibe belemennénk, előbb bemutatunk egy olyan horgászatot, amely sokkal kevésbé ragozható, és tudományosan nem igazán kifejthető módszeren alapszik, mégis nagyon élvezetes, és ahogy látni fogják, eredményes is. Ráadásul, amint azt előzőleg már említettem, a feltolós úszós horgászatot akár a sliderezés ősének is nevezhetjük, ami már önmagában is elegendő ok lehet újabb részletek megismerésére. Most kevesebb szó fog esni konkrét úszótípusokról, inkább a gyakorlati végrehajtás apró trükkjeire helyeztem a hangsúlyt. Tapasztalatból mondom, hogy a horgászok jelentős része ma is kerüli az akadókat és az úgynevezett nehéz terepeket, pedig érdemes szem előtt tartani, hogy ezek és nem a nyílt vizek a fokozottan haltartó helyek. A felszerelést persze a körülményekhez kell igazítani, természetesen nagyon ügyelve arra, hogy a részletek harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz, mert egy-egy jobb hal megakasztását követően folyamatosan feszegetjük az eszközeink teherbírásának határait. Amint az elmúlt alkalommal, most is az Ezerjó horgásztavon horgásztam, de most eljött velem Nagy Csaba barátom, aki gyakorlott, sok tapasztalattal rendelkező bojlis horgász létére is kihívásnak tekintette a bokrok melletti feltolós úszós pontyozást. Szerelékeink persze nem mutattak teljes azonosságot, hiszen más alapokról közelítettük meg a kérdést. Viszont tanultunk egymástól és szereztünk hasznos tapasztalatokat, amelyeket beépíthetünk későbbi horgászatainkba. A felszerelésünk első ránézésre talán ormótlannak tűnhet, hiszen erős vagy közepesen erős háromkilencvenes bojlis botokkal, valamint harmincas és harmincötös zsinórral és vastag húsú horgokkal, de viszonylag fi ligrán, könnyű úszókkal horgásztunk. Mégis működött, mégpedig csodálatosan jól. Persze kérdezhetik, hogy ha ennyire durva az összeállítás, akkor miért nem fenekezőszereléket használtunk, amit ugyanúgy betehettünk volna a bokrok mellé, mint az úszóst. Nos, én úgy gondolom, hogy a feltolós szerelék hatalmas előnye a fenekezővel szemben, hogy a kapásról abszolút valós időben értesülünk, hiszen az úszó rezdülése már jelzi a hal érkezését vagy jelenlétét, és ettől kezdve minden fi gyelmünket a fejleményekre összpontosíthatjuk. Az úszó kiemelkedésére, más esetben az oldalra indulására vagy éppen elmerülésére pedig azonnal, a lehető legrövidebb reakcióidővel be is vághatunk, és akadályozhatjuk meg jó eséllyel, hogy az ágak közé meneküljön a halunk. Fenekező esetén ez nagy valószínűséggel úgy történne, hogy amikorra megakasztjuk, már a bokorban van a ponty. Ahhoz persze, hogy ez a katasztrófa ne történjen meg a bevágást követően úszózás esetén se, kemény és jó irányú fi zikai erőt kell kifejteni már az első pillanatokban, és ehhez kellenek a hosszabb és erős botok. Különösen igaz ez olyankor, amikor nem szemben lévő bokortól vagy nádfaltól kell elhúzni a halat, ami egyszerűbb, hanem oldalról, ami sokkal inkább kétesélyes szituáció, különösen rövid bottal. Érdekes és fi gyelemre méltó tapasztalat az elmúlt alkalom matchbotos horgászatához képest, hogy most, amikor nagyon erős bottal, vastagabb zsinórra kötött vastag húsú horoggal ütjük át a hal száját, akkor ő is egy nagyon erős ellenreakcióval válaszol a durva fellépésünkre. Ezen a szerelésünkön a kétkilós nyurga is tudott úgy viselkedni az első pillanatokban, hogy abszolút nem lehetett megkülönböztetni akár a hat-hét kilósaktól sem, és nagyon erőszakosan kellett fellépni, hogy távol lehessen tartani őket a bokroktól. A megdöbbentő különbség a matchbotos horgászat tapasztalataihoz képest mindenkit el kell, hogy gondolkodtasson, mikor milyen lehet az optimális szerelék, amit kiválaszt és összeállít magának a várható halakhoz és az adott körülményekhez. A felszerelés úszókörnyéki részének az összeállításánál nagyon fontosnak tartom, hogy túlsúlyozva horgásszunk, ezért a négygrammos úszóhoz egyetlen ötgrammos ólmot tettem a zsinórra, amely egyszerre töltötte be a fő- és jelzőólom szerepét is. A szeles idő és hullámzó víz miatt én most olyan úszót választottam, amelyik alul nem testben, hanem néhány centis szárban és egy műanyag fülben végződik, az antennája pedig vékony, viszonylag hosszú karbonszál, és rajta négy pici bóbita található. Ezért legalább olyan jól látható, mint a nyugodt vizekre való multikolor antennás úszók, de ellentétben azokkal, az antennaszálnak szinte nincs felhajtóereje, és nem emelgeti hullámzásban a csalit. A jelentős túlsúlyozás miatt biztosak lehetünk abban, hogy az ólom és a csalink is a fenékre kerül, és az is garantált, hogy nem fognak vándorolni. Ahhoz azonban, hogy a kapást jól láthassuk, az eresztéket nem elég pontosan a vízmélységhez beállítani, hanem a zsinórra ható víznyomás miatt annyival hoszszabbra kell húzni, még pedig tapasztalati úton, hogy a bóbitákból lehetőleg egy, de legfeljebb kettő látsszon ki a vízből. Az egyszerű forgós karabinerrel zsinórra rakott úszót alul egy gumigyöngy közbeiktatásával ráengedem az ólomra, felül pedig én még mindig a jól bevált fogselyemből kötött ütközővel állítom az ereszték nagyságát. Az ütköző és az úszó közé a forgó lyukbőségének megfelelő méretű gyöngyöt is teszek. A füles horgot nem a teherbírása, hanem a puhasága miatt kötöttem fonott zsinórra, és erősítettem a főzsinór végén lévő forgóba. Amint látható, ez szinte pontosan egy slideres szerelék, csak pontyozásra kihegyezve – és nem a versenyszabályokhoz alkalmazkodva – amikor is mindent a körülményekhez igazítottunk, és az apró részleteket is a nagy pontyok megfogásának rendeltük alá. Ettől azonban ugyanúgy működik, mint a slider, pontosan ugyanazokat az előnyöket élvezve és kihasználva. Sőt! Bizonyos tekintetben még fokozottabban, mint a fi nomszerelékes horgászatnál. Ugyanis itt minden rövidebb és közelebb van egymáshoz, ezért még pontosabban lehet a szerelékünket és a csalit hínárlyukakba, bokrok közvetlen közelébe beejteni. Kicsit bután nézhetett ki, de egy-egy jól sikerült dobás után nem csak húztam egy-két métert a zsinóron, hanem rántottam a spiccen is, ugyanúgy, mint amikor matchbotozok. Ha mindent jól csináltam, akkor a zsinórt sikerült víz alá meríteni, és a szerelék is a lehető legközelebb került a bokorhoz, és azt később sem sodorta el a felszínhez tapadt zsinór az optimális helyéről. Hogy miért nem fonott zsinórral horgásztunk? Csabával ebben is egyetértve úgy gondoltuk, hogy arra a kevés rugalmasságra és nyúlásra, amely egyáltalán nem volt olyan mértékű a kis távolság miatt, hogy a pontyot segítse bokorba menekülni, nekünk szükségünk van, mert úgy működik a kritikus pillanatokban, mint egy lengéscsillapító. A szép pontyok talán igazolják elképzeléseink helyességét. Várom Önöket egy hónap múlva is. Görbüljön a bot!

Üdvözlöm Önöket Fehérvárcsurgón, ahol slideres horgászattal eredtem a tározó halainak nyomába! Az elmúlt alkalommal tett kisebb kitérőnk után, amikor is szép pontyokat fogtunk egy nagyon nehéz terepen, és amely horgászatról már akkor megállapítottuk, hogy alapvetően nagyon is sok köze van a sliderezéshez, a mostani leckénket kizárólag ennek a módszernek szenteljük. Tesszük ezt nem csak azért, mert a slideres horgászat éppen a velencei-tavi vb után indult hódító útjára és vált egyre népszerűbbé a versenyzők és a fi nom horgászat hívei között, hanem azért, mert nekem is meggyőződésem, hogy többről van szó, mint múló divatról. Két éve a Velencei Világbajnokság résztvevői megmutatták, hogy a fi nom horgászat nem feltétlenül egyenlő a fi xúszós horgászattal, ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy a fi nomságot sokszor érdemes alárendelni egyéb feltételek teljesülésének. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a horgászatban a siker záloga, ha a körülményekhez alkalmazkodva megtaláljuk a problémákra az ésszerű kompromisszumok között a legjobb válaszokat. És sok esetben a jó válasz a slideres módszer és szerelék lehet. Csurgói horgászatunk alkalmával eredendően is sliderezni készültem, de az már csak a helyszínen derült ki, hogy a mély víz mellett az egyéb körülmények is a slideres módszer mellett szólnak. A reggeli erős szél ugyanis délelőtt már-már viharossá fokozódott, és az erőteljesen hullámzó víz egyre határozottabb áramlásba kezdett. Már javában horgásztam, amikor eszembe jutott, hogy a botzsákban pihenő fi xúszós botjaimmal mennyire bajban lennék, pedig azokon 16 grammos úszóból készült a szerelék és nem tizenkettesből, amint a slideres. Arról már nem is beszélve, hogy alapvetően nagyobb testű halakat szerettem volna fogni, aminek viszont még hangsúlyosabb feltétele a nyugodt, többnyire mozdulatlanul kínált csali. Be kell azonban vallani, hogy az első egy-másfél óránk nem erről szólt. Az első halunk ugyan egy szép dévérkeszeg volt, tehát nagyon is bíztatóan indult a dolog, és én már arra gondoltam, hogy most aztán itt a Kánaán, de nem. Ha ugyanis nincs ott más hal, akkor ez a szerelék is csak azt tudja produkálni, mint a többi megoldás. Hozzáteszem, az apró, nyolc-tízdekás karikákat sem apríthattam volna olyan nagy szaporasággal abban az erős szélben egy fi xszel, amelyiknek ráadásul még a bedobása is körülményes lett volna, nemhogy a helyben tartása. Viszont a slider igazi előnyei mégiscsak akkor kezdtek igazán kidomborodni és hasznossá válni, amikor elcsendesedtek a mohó kiskarikák, pontosan jelezve, hogy végre darabosabb halak érkeztek az etetésünkre. Ez most nekem egy méretes pontyot és néhány harminc-negyvendekás dévért jelentett, és közben megnőttek a karikakeszegek is, tehát összességében nem is olyan rossz horgászat kerekedett belőle. A végén még a zsákmány sem mutatott rosszul. Már máskor is tapasztaltam, de a mai nap is megerősített abban, hogy a slideres szerelék nem csak a nagyon gyorsan beülő, fenékre tett csalival való horgászatra alkalmas, amire egyébként alapvetően kitalálták, és a többivel kevésbé lenne eredményes, hanem lehetőségünk van vele a vízközti régiók halainak kapásra ingerlésére is. Ha ugyanis nem adunk zsinórt a bedobás és zsinórsüllyesztés után a felkapókar nyitásával, hanem arra kényszerítem a szereléket, hogy beállás közben a feszes zsinórból húzzon magának, miközben az úszó és az egész szerelék kénytelen felénk közelíteni, akkor a csali jóval lassabban ül be, és lesz idejük és esetleg kedvük is a vízközti halaknak elkapni a csalit. Bár a slideres szereléket sem ördöngösség elkészíteni, mégis azt javaslom, hogy ezt ne a vízparton, hanem otthon tegyék és a tartalékokat tekerjék létrára. Ezzel hasznos perceket nyerhetnek a halfogásnak, például a legeredményesebb korareggeli időszakban, ráadásul a precízebben elkészített szerelék meghálálja a ráfordított plusz időt. Kiemelném a főólmozás alatti zsinórszakasz merevítésének célszerűségét, amit egyszerűen úgy oldhatunk meg, ha az úszó hossza plusz nyolc-tíz cm hosszban duplán összefonjuk a dobóelőkénket. Ezzel a megoldással hatékonyan kiküszöbölhetjük, hogy a zsinór rácsavarodjon dobás közben a úszóra és megakadályozza a szerelék beállását. Hajlításra ugyanis továbbra is puha lesz ez a szakasz, de tekeredésre merev, tehát nem fog az úszóra vetődni. Ha valaki szeretné a legegyszerűbb gubancmentes slideres szereléket használni, akkor ettől a részlettől eltekintve, használja a fi x szereléknek az alját, vagyis tegyen egy-két apró sörétet a forgóhoz, 0,7 grammnyit pedig 8-10 centivel föntebb. Utána rakjuk össze közvetlenül a fonott rész fölött a nagy fősúlyt, amelyhez használhatjuk az Exner Magic Globe műanyagcsöves és könnyen cserélhető óriás söréteket, tovább csökkentve a rátekeredésből eredő problémákat. Ez a szerelékdobáskor pontosan olyan, mint egy rövideresztékes fi xúszós szerelék, amikor viszont beér, nagyon gyorsan becsúszik és a továbbiakban sliderként viselkedik. Arra viszont ügyelni kell, hogy a dobás mozdulata a legkevésbé sem lehet kapkodó, hanem sokkal inkább nyugodt és kimért. Éppen a gubancok elkerülése érdekében, a kiterítés se legyen olyan határozott, mint a fixnél. Tapasztalataim szerint elég, ha csak fékezzük a vízre érés előtti pillanatokban a szereléket. Én most Serie Walter World Champion Match bottal horgásztam és tizennégyes főzsinórból, tizennyolcas nyolc-kilencméternyi dobóelőkéből, és eleinte időhiány miatt használt, de mostanra nagyon is megkedvelt Gamakatsu előkötött horogból raktam össze a szerelékem. Szúnyogos dévérhorgászatra készülve a 1310 típusból tizennégyes méretűt választottam tizenkettes zsinóron. Hogy teljesen harmonikus és ideális legyen az összeállítás, 12 grammos Exner Ultimate Vario Slider úszót tettem föl. Ez egy olyan típusunk, amelyik kifejezetten a csúszó úszós technikához lett kifejlesztve, és akár a teljes terhelősúly a zsinórra helyezhető. A pontos antenna beállítást a külön forgalmazott fi nomsúlyozó lamellákkal változtathatjuk. Ha valamilyen okból szükségét érezzük, akkor a Blue vagy Super Match úszóink csere szárait is használhatjuk az Ultimate Vario Slider testhez. De az is igaz, hogy az általunk fejlesztett csúszó úszórögzítő segítségével az említett úszók is átalakíthatóak sliderré. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy amikor egy úszót csúszóként használunk, akkor vezetőszárnyas szárat nem célszerű választani. Úszóink sokoldalúságát tovább növeli, hogy a szárakhoz elvileg kilenc fajta antenna variációt alkalmazhatunk. Azonban sliderezésnél ritkán szoktunk vékony antennával horgászni, mert a szerelék stílusa, a csali mérete közepes vagy vastag antennát kíván. Ennél a horgászatnál gyakran kijátszuk azt az adut, hogy a csalit az előkével és jelzőólommal együtt letesszük a fenékre, amihez viszont kell az ellenpólus, mert egyébként elmerül az úszó. Nem gondolom, hogy hétköznapi horgászatok alkalmával túlságosan ragaszkodni kellene a szakirodalomban leírtakhoz, hiszen olyankor nem versenyezni akarunk, hanem szép halakat szeretnénk fogni. Ezért ha nincs speciális slider úszónk, de van egy közönséges önsúly nélküli multicolor vagy a feltolós horgászathoz ajánlott hosszú üvegszál antennás úszónk, bizonyos korlátokat fi gyelembe véve, akár eredményesen is megoldható a feladat. Nyilván nem lehet mindenféle körülmények között olyan tökéletes a megoldás, mintha a legjobb slidert választottuk volna, de nem hiúsul meg a horgászat és halfogás lehetősége, ami nagyon fontos dolog. Lám, ez a különóra sem adott lehetőséget, hogyha csak megközelítőleg is, legalább a lényegesebb slideres dolgokról beszélhessünk. De a horgászat már csak ilyen. Befejezésül talán még annyit, hogy aki még csak tanulja a sliderezést, az bátran válasszon kettő-négy grammal nagyobbat, mint amilyen az adott helyen még éppen jó lenne. Így könnyebben csúszik be a szerelékünk és előbb lesz sikeres a halfogásban is. Csak mindent nyugodtan!

Őszintén remélem, hogy már javában fogják feltolós szerelékeikkel a nagy pontyokat, vagy lapátnyi dévéreket fárasztanak sliderrel szerelt matchbotjaikkal, de azt is szeretném hinni, hogy amikor elkalandoznak gondolataik, akkor csukákat, süllőket és balinokat kergetnek a hamarosan lehűlő vizekben. Mert sajnos vagy sem, hamarosan itt az ősz, és fi gyelmünket egyre inkább a ragadozó halak horgászata felé kell fordítani. Mai leckénk több szempontból is rendhagyónak tekinthető, hiszen az a termékünk, amelyet most fogok bemutatni, nem tekinthető horgászúszónak, bár nem kell nagyon erőlködni, hogy több hasonlóságot is felfedezzünk közte és az önsúlyos úszóink között. Akiknek volt alkalma – remélem, sokan vannak ilyenek – fi gyelmesen tanulmányozni 2009-es katalógusunkat, felfedezhettek benne egy FISH BOMB 1-2 néven bemutatott eszközt. Ez valójában egy főleg a rablóhalas horgászatban használatos különleges és nagyon hasznos tulajdonságokkal rendelkező dobósúly. Az alapötlettel az olaszországi pisztránghorgászok ismertették meg a horgászokat, és korábban „sbirolino” vagy „bombarda” néven kerültek hasonló termékek a hazai piacra is. A Fish Bomb ezeknek egy cégünk, az Exner által tovább fejlesztett változata, és a szó klasszikus értelmében tényleg nem egy horgászúszóról van szó. De akkor, hogy kerül a csizma az asztalra? – tehetik fel joggal a kérdést. Nos, talán az eddigi leckékből is kiderült, hogy én elsősorban nem keszeg- vagy fi nomszerelékes horgásznak tartom magam, hanem egy olyan horgásznak, aki szívesen kalandozik a horgászat szinte bármely területére, és aki különösen kedveli a rablóhalas horgászatot is.
Persze a versenyzői lét egy kissé behatárolja a lehetőségeimet, ezért a pergetős, mártogatós szenvedélyemre leginkább ősszel és télen tudok időt szánni, és olyankor gyakran fordulok elő a Dunán és annak holtágaiban. Egy ilyen alkalom volt, amikor az Adonyi-holtág szép kősüllő állományából igyekeztem a vaskosabbakat fogni, és azzal a problémával szembesültem, hogy csónakból könnyűszerrel meghorgászható tartást partról horgászva csak jelentős méretű ólommal tudtam megdobni, azzal viszont a cincálós, húzogatós módszer a nagy tömeg miatt nem működött. Kézenfekvő volt, de hiába tettem fel egy nagyobb tirolifát, ugyanis a rövidre szabott, elspórolt csöve alig könnyített rajta valamicskét. Ettől pedig ugyanúgy ráhajlott a spicc a fenék egyenetlenségeiben elakadozó szerelékemre, mint ólommal, amikor meg kiszabadult, szinte kilőtte a tviszteremet. Nem is volt egyetlen köves vagy süllő sem a környéken, amelyik megette volna. Tehát a tirolival sem mentem pont semmire. Járt az agyam, hogy mi lehetne a megoldás, és szerencsére bevillant, hogy van talán a dobozomban egy bombarda is. Ott volt, 35 gr „Sinking” tájékoztatott a felirata, tehát föltettem. Túl lehetett vele dobni az akadót és amikor besüllyedt, pont úgy tudtam húzni, mint a négygrammos ólmot, csónakból. És még pöcögtetni is lehetett a fenéken! Fogtam néhány szép kövest, és a végén még egy kilósforma süllő is színesítette a zsákmányomat. Nagyon becsültem akkor azt az egyszerű szerkezetet, és először nem nagyon értettem, miért nem lett még népszerűbb, ha ilyen jó tulajdonságai vannak. Eszembe jutott, hogy Olaszországban egy bemutató alkalmával a sporinál kisebb koffernyi volt belőlük, és úgy tárolta őket, mint a leggondosabb versenyzők a matchúszóikat sem mindig. Volt köztük kisebb nagyobb, úszó, lebegő, gyorsan és lassan merülő vagyis nagyon sok. Lehet, hogy ez a baj? Merült fel bennem, és innen már egyenes út vezetett a FISH BOMB kifejlesztéséhez, mely egyedülálló módon változtatható önsúllyal készül mindkét (csúszó és végszerelék) kivitelben. A súlyozó lamellák segítségével az önsúlyos úszóknál már ismert módon változtatható a beépített nehezék mennyisége. Így ugyanaz a termék lehet úszó, lassan vagy gyorsan süllyedő is. Használhatjuk őket akár fenekezőboton, iszapos talajon süllő horgászatra, de ugyanúgy alkalmasak a víz felszínen vontatva balin horgászatára is. Meggyőződésem szerint nagyon sok új lehetőség rejlik ebben a két új horgászeszközben. Próbálják ki Önök is!

Legújabb leckénkben a spiccbotos horgászattal, illetve a módszerhez leginkább megfelelő úszók kiválasztásával foglalkozunk. A spiccbotozásról el lehet mondani, hogy ezzel a módszerrel kezdi majd minden gyerek a horgászattal való ismerkedést, a többség így fogja az első halát, és szerzi az első, sokszor egy egész életre meghatározó horgászélményeit. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a spiccbotos horgászat egy végtelenül egyszerű módszer. Minden kezdőnek, legyen az gyermek vagy akár felnőtt, könnyen megoldható feladatot jelent a nem túl hosszú spiccbot használata, és ez, akár az első horgászat alkalmával is, sikerrel kecsegtet. Éppen ezért gondoltam úgy, hogy érdemes erre a módszerre időt áldozni és összefoglalni azokat a támpontokat, amelyek segíthetnek például a helyes úszóválasztásban, vagy éppen a gyakran előforduló hibák kiküszöbölésében. A spiccbotos horgászathoz történő úszóválasztásnál talán a leggyakrabban előforduló hiba, hogy a szükségesnél kisebb úszót választunk. Pedig ez alapjaiban tudja tönkretenni az eredményes és szórakoztató horgászatot, mert nem csak a bedobást nehezíti meg. Ugyanis az úszó és a spicc közötti hosszabb zsinórszakasz a horgászat jelentős részében kevéssé van kontrollálva, és különösen egy túl könnyű úszó esetén tehetetlenül, általunk nem befolyásolva sodródik, illetve viselkedik a szerelékünk. Ám az, hogy fogunk-e halat vagy sem, nagyban függ a szerelék kontrolljának mértékétől. Szorosan összefügg a kontrollal, hogy megfelelő időben tesszük-e át a helyes oldalra a zsinór öblét, amit kicsi, alulméretezett úszóval megint csak nehezebb elvégezni. Márpedig, ha az áramlat vagy a szél elkezdi természetellenesen húzni a szereléket, onnantól kezdve nagyon ritka, hogy halat lehessen vele fogni. Érdemes tehát odafigyelni és kézben tartani a dolgokat, és inkább egy kicsit nagyobb úszót használni, mint az éppen optimális méretű, mert abból kevesebb hátrányunk származik. A tapasztalatok alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy átlagos körülmények között 5-6 méterig 2-2,5 grammos, 7-8 méternél 3-3,5 gramm teherbírású, míg 8 méter fölött akár 5 és 6 grammos úszók is szóba jöhetnek. A modernnek számító spiccbotos horgászatnál olyan típusú úszókat választunk, amelyeknek többsége kifejezetten hosszú és vékony testtel rendelkezik (1). Ezért is szokás ezeknek a leginkább alkalmas formájú úszóknak a többségét ceruzaúszónak nevezni. Ez azért alakult így, mert az ilyen úszók lényegesen jobban közvetítik az antenna állásán, dőlésén keresztül, hogy éppen hogyan viselkedik a szerelék alul. A tömzsi úszóknál, főleg ha fémszárasak, gyakran előfordulhat az az érzékcsalódás, hogy szépen és megfelelően áll a szerelékünk, közben húzzuk az aljzaton, vagy az előke lassan gyalogol a fenéken, holott az úszónk antennája azt jelzi, hogy minden rendben. Az ilyen úszó ugyanis nehezebben billen ki az egyensúlyi állapotából, mint egy hosszú ceruzaúszó. Nem is véletlenül használjuk apróhalazáshoz, snecizéshez a parányi ceruzaúszókat, ugyanis csodálatosan látszik rajtuk még az is, hogy éppen milyen irányba húzza el a hal a csalit. További kellemes előnye a ceruzaúszónak a spiccbotozásnál, hogy ellentétben a fémszáras és testes úszókkal, a sok-sok ostorszerű bedobás közben is sokkal kevésbé gubancolódik a szerelék. A hosszú úszó ugyanis még a legerőszakosabb dobásoknál is szépen követi a zsinór vonalát, és nem veti át saját magát rajta, hogy a fülnél fönnakadjon. Az én tapasztalataim szerint is van annak haszna, hogy a ceruzaúszó kisebb hangot ad bedobáskor és nem kluttyan, mint egy gömbölyű úszó. Ennek főleg olyankor jelentkezik az előnye, amikor alig lehet összeszedni néhány halat, és még az is zavarja őket, ha hangosan csobbanva ér vizet a szerelék. Persze más a helyzet, ha bőven van hal az etetésen, és a gyakori etetés hangja felpörgette őket, és valósággal rárontanak a csalira. A ceruzaúszók mellett van a spiccbotozásnál használt úszóknak egy csoportja, amelyeknek kevésbé zömök teste hosszan elnyújtott vékony nyakban folytatódik (2). Ezek nagyon látványosan jelzik a főként dévérre jellemző emelős kapásokat, éppen ezért a mélyebb vizek fenékközeli spiccbotos horgászatánál tesznek jó szolgálatot. Még ennél is érdekesebb csoport a spiccbotos úszók között az egy ponton rögzítetteké (3). Az ilyen úszókkal történő horgászat viszonylag új válfaja a spiccbotos módszereknek. Óriási előnye, hogy szélben pontosan úgy működik, mint egy klasszikus matchbotos szerelék. Egy kis gyakorlással a spicc és úszó közötti zsinórt – amennyiben süllyedőből készítettük a szerelékünket – ugyanúgy víz alá húzhatjuk és ott is tarthatjuk, mint wagglerezésnél. Neves versenyzőket is láttam így horgászni, akik 10 és 11 méteres spiccbotokkal, főleg a módszer matchbothoz viszonyított gyorsaságának köszönhetően, nagyon eredményesek voltak. Az eddig elmondottakon túl, további fontos szempont az úszóválasztásnál az antenna anyaga, vastagsága és hossza. Egy jó kis vízközti keszegezéshez, ami szerencsére nem is olyan ritka a nyári hónapokban, tökéletesen megfelel az üvegszál antennás úszó, mellyel sokszor eredményesebbek lehetünk, mint a klasszikus rakósbotos módszerrel. A spiccbot eredményessége ilyenkor azzal magyarázható, hogy ennél a módszernél maradéktalanul érvényesül a hosszan beülő szerelék és csali minden előnye. Ebben az esetben, amikor is a horog nem érinti a feneket, csak kisúlyozás kérdése, hogy jól lássuk az antennát, és kellően érzékeny legyen a szerelékünk. Amint a csalival elérjük a vízfeneket, előtérbe kerülnek a vékony csőantennák és a vastagabb tömör műanyag antennák. A vastagabbak már alkalmasak arra is, hogy a felcsalizott 12-14-es horgot még elhúzzák a fenéken, és közben ne merüljenek el. Viszont, ha ennél is több kell, márpedig nem ritka, hogy spiccbotos horgászatnál is jelentős méretű jelzőólmot akarunk letenni a fenékre, késleltetve ezzel a szerelék csúszását az áramlatok ellenében, akkor nagy felhajtóerejű antennát kell választani. Extrém esetben szóba jöhetnek akár a balsafa antennás úszók is, főleg olyankor, ha a csali is nagyméretű és nehéz. Nagyon jó antenna a bambuszból készített, amely jó teherbírással rendelkezik és kellően érzékeny is. A bambusznak a vékony műanyag csőantennához hasonlítható a viselkedése, és olyankor lehet jó választás, ha nem két szál szúnyoggal, hanem 3-4 csontival csalizzuk a horgunkat. Anélkül, hogy túlságosan belemennék a szerelék összeállítás részleteibe, arra azért mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy a helyes hosszúság megválasztása nem csak kényelmi szempontból fontos, hanem sokkal inkább a bot épségének megőrzése miatt. Ahhoz, hogy a kiemelhető méretű halak kézbe jöjjenek, a szereléknek nagyjából 30 centivel célszerű rövidebbnek lenni a bot hosszánál. Ez a hosszúság ahhoz is ideális, hogy a nagyobb, szákolós halakat egy hosszú nyelű merítővel bent, és ne a lábunk alatt szákoljuk meg, elkerülve a spicc alatti tag kritikus túlterhelését. A szerelék összeállításánál a magam részéről fokozottan törekszem az egyszerűségre, és a főólom alatt egyetlen jelzőólmot használok. Persze, akik szeretik a kihívásokat, széthúzhatják a sörétláncot, de így jobban gubancolódik a szerelék. Aki lassan beülő szereléket akar készíteni, az rakjon fel stylólmokat láncszerűen. Én a kisúlyozás mértékét az esetek döntő többségében antennatőre állítom be, de kivételként megemlíthetem a vízközti horgászatot, ilyenkor a legfinomabb érzékenység elérése miatt antennaközépre súlyozok. Tegyenek így önök is, és használjanak minél gyakrabban spiccbotot, és tapasztalni fogják, hogy ez a módszer nem csak végtelenül egyszerű, hanem szórakoztatóan nagyszerű is.

Mivel a ponty fajlagos tilalma utáni időszakban vagyunk, úgy gondoltam, erre a halfajra fókuszálok friss írásomban. 2010-es kínálatunkból kiválogattam azokat a termékeinket, amelyeket a legalkalmasabbnak tartok erre a célra. Mivel az első feladatunk a horgászat megkezdése után, hogy a „tett színhelyére” csaljuk a kiszemelt halfajtát, így először az új 2010-től forgalomba hozott magas minőségi kategóriájú etetőanyagaink közül szeretnék két receptúrát ajánlani. Az esetek 70-80%-ában szemesanyaggal és élőanyaggal dúsítva tökéletes megoldás lehet a „PFG Ponty” keverékünk. Abban az esetben javaslom a „PFG Ponty” keverését a „PFG Versennyel”, ha a célzott hal nem kizárólag ponty, hanem egyéb keszegféle. A keverési arány 50-50% arányig is elmehet, mivel mindkét keverékünk édes bázisú. Fontos célom volt, hogy versenyzésre is maradéktalanul alkalmas etetőanyagokat készítsünk, így a halfajokhoz tapasztalataink alapján legjobban illő aromákat optimális mennyiségben már a gyártás folyamán belekevertük az etetőanyagokba, így míg eljut a felhasználóhoz, a keverék szinte összeérik az aromazáró tasakban. Viszont nagyon kell vigyázni a további erős, agresszív aromák alkalmazásával, mert könnyen az ellenkező irányba sülhet el próbálkozásunk, és csalogató helyett riasztó hatás lehet a „jutalmunk”. Ennek az állapotnak egyértelmű jele a versenyhorgászatban, ha hamarabb kezdjük el fogni a halat, mint a többiek, de a halak mérete az adott horgászvíz és rövid idő alatt „kiürül” az etetés, elúsznak halaink. Tehát, óvatosan az aromákkal, ízesítőkkel , mert ahogy szól a bölcs mondás „Néha a kevesebb a több”. Mivel fő profilunk a horgászúszók gyártása, így ebben a kategóriában van a legkönnyebb dolgom, hiszen minden úszós pontyozó módszerhez több jó megoldást tudok ajánlani. Kezdeném a klasszikus vonallal, a hagyományos feltolós úszós pontyozással, mely gyakorlatilag igazi hungarikum, hiszen a néhai Magyar Horgászcikk Készítő Vállalat (HOKÉV) által indult el világhódító útjára. Ez a tény ihlette az új feltolós pontyozó sorozatom „Hungaricum” elnevezését (1. kép). Szinte minden ponton javítottam a hagyományos felépítésen. Első ötletem volt, hogy miért ne lehetne alkalmazni a fény hatására nagyon jól látható multicolor színezést, az úszók törzsét képező üvegszál esetében is. Mivel technikailag megvalósítható volt az ötlet, így a változó színű háttér (pl.: nádas) előtt láthatóság is jelentősen javult. A második nagyon fontos szempont volt, hogy éjjel és nappal is jól látható úszósorozatok szülessenek. Ennek érdekében a felső bóbitát átalakítottuk, hogy az Ø 3 mm-es világítópatron tasakjába található műanyagcső segítségével gyorsan, a leesés veszélye nélkül rögzíteni lehessen a patront. Az ideális súlypont szempontjából nagyon könnyű megoldást kellett találnom, mivel a nehéz alkatrészekkel jelentősen csökkenne a hullámállóság és a kapások gyors, pontos jelzése. A harmadik jelentős újítás a hat új széria közül kettőnél lett beépítve (Hungaricum 1 – Hungaricum 2). A két típusnál szabadon változtatható az úszótest helyzete az üvegszál száron, ezáltal változtatva az úszó súlypontját. Ha a testet elcsúsztatjuk a zsinórvezető fül irányába, a nagy hullámok sem fogják emelgetni a szerelést, de ha a bóbita irányába toljuk el a testet, akkor gyenge szél esetén akár felfektetős úszónak is használhatjuk ugyanazt az úszót, tehát szabadon kísérletezhetünk a feltolós úszós pontyozásnál is. Szeretnék ajánlani a jól bevált, régebbi típusaink közül néhányat, ehhez a horgászmódszerhez (2. kép). A másik nagyon gyakori úszós pontyozó módszer a matchbotos úszós pontyozás, már a finomszerelékes horgászat világába tartozik. Manapság már tudjuk, hogy a finomszerelék nem egyenlő a gyenge szerelékkel, amint azt a pontyfogó versenyeken megfogott jelentős mennyiségű ponty látványa is bizonyít. Akadómentes területen harmonikusan összeállított szerelékkel nagy biztonsággal megfoghatóak a 10 kg feletti példányok is. Ehhez a módszerhez kiváló választás a Hard Match Carp típusú úszónk (3. kép). Fő előnye abban mutatkozik meg, hogy ötvöztem a feltolós és a matchúszót egy modellben, így lehetővé váltak a távoli dobások, jó kapásjelzés a nagy hullámállóság mellett. A típus fontos további előnye az éjszakai horgászat lehetősége, a világítópatron-tartó csésze alkalmazásával. Az antennarész úgy működik, mint a hagyományos feltolós úszóknál, így célszerű a felső bóbitáig súlyozni a szerelést. Az önsúly mennyisége réz lamellákkal változtatható. A másik matchboton jó alkalmazható úszótípus nálunk még nem terjedt el igazán, mivel viszonylag új módszerről beszélünk. Ez pedig a pellet wagglerezés (4.kép). Az úszó teste balsafából készül és speciális kiképzésű. Ideális a sekély, pontyban gazdag vizek horgászatához, mivel nagyon rövid felépítésű. A jól látható, vastag, teherbíró antenna nagy csalik (pl.: pelletsor szilikon rögzítőn) alkalmazását teszi lehetővé. Utolsó helyre hagytam az abszolút finomszerelékes pontyozást, a rakósbotos horgászatot, bár eredményesség szempontjából, ha adottak a feltételek (a parttól 10-13 m-re jelentős pontyállomány) kétség kívül messze a legeredményesebb. Nagyobb eszközigénye miatt kevesebben űzik, mint az előző két módszert, de mindenkit csak biztatni tudok rá, hogy próbálja meg, nem fog csalódni az élményben, amit átél! Alapkövetelmény az úszókkal szemben a nagyon erős felépítés, és a stabil, sérülésmentes zsinórvezetés ebben az esetben. Cégem ebben a szegmensben is kimagasló kínálattal rendelkezik, így a teljesség igénye nélkül ajánlok néhány jól bevált típust (5. kép). Egyéb kiegészítőink közül nagyon fontos a zsinórjelölő kréta használata a pontosság miatt. Ezt két fajta színben forgalmazzuk (6.kép). Fontos megemlíteni a különböző erősségű fix és csúszó úszórögzítőinket, és az idéntől forgalmazott vegyes szilikoncső készleteket (7. kép), melyek nagyban megkönnyítik a szerelékek elkészítését. Próbálják meg fent bemutatott termékeinket, hiszen minden tudásunkat beleadtuk fejlesztésünkbe, gyártásukba!

A hazai és külföldi irodalomban számos írás jelent már meg a folyóvízi horgászatban alkalmazott lapos úszókról és használatukról, melyek az esetek többségében azt sugallják, hogy a lapos úszót akkor használjuk, ha megállított szerelékre van szükség a halfogáshoz. Valamivel kevesebb szó esik azonban arról, hogy az áramló vízi horgászatok során milyen esetekben milyen szerelék az, amivel az adott víz meghorgászása eredményes lehet. Még ritkábban gondolunk arra, hogy mi lehet az oka annak, hogy a piacon a lapos úszók garmada kapható, természetesen különböző testtel, antennával, szárral. Pedig mint mindennek, ennek is van oka, nagyon is jelentős oka. Az úszónak ugyanis áramló vízen kritikus feladata, hogy a csali megfelelő vezetését tökéletesen támogassa. Márpedig ahány áramlási jelleg, annyi csalivezetés, kis túlzással annyi lapos úszó típus. Mivel mindig nagyon fontosnak tartottam termékeink sokrétű tesztelését széria gyártás előtt, ezért megkértem Bognár Pétert, a SHIMONO team vezetőjét és a csapat tagjait, hogy az általunk kimagasló választékban gyártott speciális folyóvízi lapos úszókról mondják el tapasztalataikat, véleményüket. - Az EXNER és a SHIMANO csapat évek óta működik együtt a folyóvízi lapos úszók tesztelése kapcsán, s mivel a sors úgy hozta, hogy a SHIMANO csapatnak a közelmúltban több folyóvízen nyílt alkalma tréningezni a sikeres világbajnoki szereplés érdekében, ez az együttműködés éles körülmények között adott válaszokat az úszók kialakításának és kiválasztásának kérdéseire. A tavalyi évben a szlovákiai Vág folyón rendezték, idén a lengyelországi Warta folyón tartották a klub VB-t, így a csapat a VB-ket megelőző tréningnapokat megelőzően több, mint ötven horgászaton volt túl, amelyre azért volt szükség, hogy az áramlási viszonyok, ezzel együtt a csalivezetési variációk megfejtése megtörténjen, mielőtt a hivatalos tréningnapokra sor kerül. A két folyó tökéletesen eltérő csalivezetést és szereléket igényelt, noha a halállományban a Warta testes bodorkáitól eltekintve drámai eltérés nem volt tapasztalható. A Vág folyón a nagytestű dévérek és márnák horgászatához kellett igazítani az úszóválasztást, és a csalivezetést, ezért ott az EXNER Dragon úszó biztosította, hogy a horgász pontosan tudja, hogy éppen hogy viselkedik a csali a fenéken. A Dragon testkiképzése a vízcsepphez hasonlít, és ennek kritikus jelentősége van mindazon folyóvízeken, ahol a felső áramlás erősebb, mint az alsó. Az úszótestnek ugyanis a nagyhalas folyóvízi horgászat során rendkívül stabil pozíciót kell felvennie a vízben – függetlenül attól, hogy megállított, vagy lassan vezetett szerelékkel horgászunk – emellett a finom kapásokat is jól kell mutatnia, azaz az úszótest nem tompíthatja az úszó mozgását függőleges irányba. A Dragon esetében a testforma, valamint az antenna és a zsinór rögzítő fül által bezárt szög garantálja, hogy a hazai folyókon, illetve nagyobb áramlási sebességű csatornákon a különböző sebességgel egyenletesen vezetettől a megállítottig számos csalivezetési variációt sikeresen alkalmazhatunk használatával, az úszón nem fog múlni a fogásunk. Mi a helyzet azonban akkor, ha kisebb testű halakat lehet fogni adott napon, vagy adott folyón? E kérdés megválaszolásához a lengyelországi Warta folyó szolgáltatta a lehetőséget. A Warta folyó poznani városi szakaszán – ahol az idei klub VB-t tartották – a folyó áramlási sebessége olyan erős, hogy 80 és 120 gr közötti úszómérettel lehet megállítani a szereléket. Ez az áramlási erő egy hevesen örvénylő, az alsó és felső vízrétegekben egyaránt sebesen áramló vízi életteret alakított ki, amelyhez a benne élő átlagosan 15-20 dekás bodorkák és karikák, 2 kilós dévérek, kilós jászok – furcsának tűnhet elsőre – tökéletesen alkalmazkodtak. Ez azt jelentette, hogy a halak a mozgó csalit kedvelték, tehát a csalivezetést is ehhez az adottsághoz kellett igazítani. Amely megoldás működött a Vág folyón, az itt nem adott halat. Más módszert kellett választani, amelyet két lapos úszó típussal lehetett megvalósítani, az EXNER Butterfly és a 2011-ben a piacon megjelenő EXNER Delta úszókkal. Három csalivezetési technikát kellett variálni, mindegyik lényege a különböző ütemű mozgatott vezetés volt. Mivel a rohanó vízben egy úsztatás mintegy 8-10 másodpercig tartott, a csalizás, fárasztás, etetés időigényét levonva, három órai horgászat alatt átlagosan 400-450 úsztatást kellett végrehajtani, amelyhez gyors, könnyű, de nagyon erős rakósbotra volt szükség. Ezeket az elvárásokat az új SHIMANO Fireblood rakós hibátlanul tudta teljesíteni. A Butterfly úszó jelentette azt a megoldás, amellyel a határozottabb ütemű „lassítom-elengedem” technika tökéletesen kivitelezhető volt, ennek legfőbb oka az úszótestben keresendő. A Butterfly keskeny, kecses testkiképzése, valamint a test ideális súlyvonala lehetővé tette, hogy a lassítás és elengedés során az ütem variálásával a csali fenékre vagy fenék közelbe esése pontosan úgy történjen, mint ahogyan azt a víz mozgatja természetes körülmények között. Emellett a test méretéhez igazított vékony antenna a nagyon finom kapásokat is jól láthatóan jelezte a rohanó vízben, s ha éppen emelős kapás volt, akkor a vékony test azonnal hónaljig emelkedett ki a vízből. A csali vezetése közben a szerelék lassításának pillanatában nem okozott problémát az úszótest- kiemelkedés a vízből, sőt ebben az esetben rendkívül fontossá vált, hogy szinte ellenállás nélkül nem az úszótest, hanem a horgász által meghatározott sebességgel és ütemben emelkedjen és süllyedjen az úszó. A Warta azonban tartogatott még feladatot, mivel nem érte be egy csalivezetéssel az eredményes horgászat érdekében. Az egyenletesen vezetett, és a nagyon kis amplitúdóval lassított, majd elengedett csalivezetésre is szükség volt, amelyet az EXNER új fejlesztése, a Delta úszó szolgált ki maradéktalanul. A Delta úszó elődje a Dragon, a testforma nagyon hasonló, de épp az a kicsinek tűnő módosítás teszi a Delta úszót igazi különlegességé, amellyel eltér a Dragontól. Az úszó teste keskenyebb, mint a Dragoné, és az oldalában ívelten egy perem helyezkedik el, amelynek kritikus jelentősége van minden olyan esetben, amikor a kapás kikényszerítése a szakaszosan változó sebességű úszómozgatást, vagy a tökéletesen egyenletes vezetést követeli meg, ugyanis ez az ívelt váll lehetővé teszi, hogy az antennán pontosan lássuk a szerelék mindenkori szögállását. A Warta esetében mindkét csalivezetési megoldásra szükség volt, azzal kiegészítve, hogy a mozgatás közben az úszónak rendkívül stabil pozícióban kellett maradnia, lehetővé téve a nagyon finom mozgatást. A Delta teste keskenyebb, de a perem leszorító hatása ezt kompenzálja, így az úszó stabilitása kifogástalan, mindemellett az érzékenysége lényegesen felülmúlja a Dragonét. A Wartán pont ez volt a feladat. Schäffer Karcsi 3-4 poznani horgászat után a következőket mondta a Deltáról: „Volt már néhány lapos úszó a kezemben, de ilyen tökéletes még soha.” Még egy érdekesség ami igazán különlegessé teszi az EXNER lapos úszókat, ez pedig a tökéletes méretpontosság. Tudjuk, hogy lapos úszót nem egyszerű gyártani, az is ismeretes, hogy a balsafa, mint alapanyag nem tökéletesen egyforma sűrűségű így a szórás bizonyos úszóknál elérheti a 15-20 %-ot is. De amit az EXNER cég a CNC gyártás során produkál az szinte egyedülálló, a lapos úszók még az 50 grammos tartományban is csak néhány tizedgrammos szórást mutatnak. Reméljük, a bemutatott tapasztalatok alapján sikerült némi betekintést adni a lapos úszók világába, legfőképp arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért nem egyforma minden lapos úszó. Nos, ennek semmiképpen sem kereskedelmi okai vannak, kis túlzással állíthatjuk, hogy a fogás és a nem fogás közötti különbséget a csalivezetés jelenti. A mindenkor helyes csalivezetéshez pedig olyan úszó kell, amely az adott helyzetben maradéktalanul kiszolgálja a csalivezetésből fakadó követelményeket. Ezért van jelentős különbség lapos úszó és lapos úszó között

Legfrissebb írásomban a matchhorgászathoz kifejlesztett Exner csúcstermékünkre, a CARBOFRAM MATCH-úszóra, és a típushoz széles körben alkalmazható kiegészítőinkre szeretném felhívni a figyelmüket. Mitől más ez a horgászeszköz, mint a többi, akár általunk, vagy más gyártó által készített matchúszó. Ezeket a jelentős különbségeket szeretném bemutatni Önöknek. A legfontosabb változtatás a kompromisszumok nélküli anyagválasztás. Az önsúlynak egy nem korrodálódó, nagyon nagy fajsúlyú (1,6-szor nehezebb, mint az ólom) fémötvözetet választottam. Ez nagyon fontos, mert így a dobásnál az úszóba épített súly (önsúly) a legkisebb ponton koncentrálódik, nagyban elősegítve a pontos távoli dobásokat. Nem gondolom, hogy a kimagasló repülési tulajdonságokat úgy kellene kamatoztatni horgásztársaimnak, hogy az eddig meghorgászott távolságra kisebb úszót kellene feltenni (pl. a régi 12 g-os úszó helyett 8 g-os carboframot), mivel az úszó nagyságát nem kizárólag a meghorgászni kívánt távolság, hanem a víz mélysége, a szél erőssége, a víz áramlása, a csalifelkínálás módja is meghatározza. A nagyon jelentős plusz, amit ez az eszköz adni tud, az a pontosság, és a könnyű, problémamentes dobás, amit csapatom (Exner-Spro Team) extrém körülmények között, tavaszi viharos időben végrehajtott teszthorgászatai bizonyítottak számomra. Az alapanyagok kiválasztásánál az úszótest esetében továbbra is a válogatott balsafát tartom favoritnak, mivel egyedülálló felhajtóereje mellé a természet csodálatos szálszerkezetet is biztosított, így garantálva a könnyű súly mellé a törés elleni ellenállóságot is. Tehát az úszó testét ebből a természetes anyagból készítettem. Következzen az úszó szára. Itt olyan anyagot kerestem, ami fajsúlyát tekintve tudja a széles körben alkalmazott pávatoll jellemzőit, de annál erősebb, körkörösebb, egyenesebb és strapabíróbb. Ezeknek a nehéz feltételeknek a hi-tech botgyártás alapanyagát, a nagy tisztaságú epoxi-carbont találtam a legjobbnak. A szár esetében sem kötöttem kompromisszumokat, és nem a létező anyagú és méretű bots picceket rendeltem meg a gyártáshoz, hanem töréspróbákkal az ideális falvastagságúra csökkentettük a méretet, így a cső egyedülállóan könnyű, de ugyanakkor rendkívül erős lett. A cserélhető carbonszár, mely beázásmentes csatlakozó hüvelyekkel (1. kép) kapcsolódik az úszótesthez, akár az általunk régóta gyártott pávatoll csereszár típusok (2. kép) alkalmazását is lehetővé teszi. A finomsúlyozásra a nagyon vékony, így kicsi súlyú finomsúlyozó lamelláinkat (3. kép) ajánlom. Az antennatartó adapterhez sokféle antenna csatlakoztatható (4. kép), így minden körülmények között találhatunk megfelelőt. A zsinóron való rögzítéshez fix (5. kép) és csúszó (6. kép) rögzítőink jelentik a megoldást. Mivel nem alacsony árfekvésű és tudású termékről van szó, különösen nagy hangsúlyt fektettem amellett, hogy hatékonyan védi az úszót, sok fontos információt is tartalmaz (7. kép). Nagyon fontosnak gondolom, hogy termékeink minőségét, használati értékét a versenyhorgászatban elért folyamatos, kimagasló eredményeinkkel tudjuk alátámasztani. Így különösen nagy öröm számomra, hogy két fiatal versenyzőnk, kisfiam, ifj. Nagy Attila és ifj. Hamar Ferenc (8. kép) utánpótlás magyar bajnoki címet szereztek. Remélem továbbra is bizalmat szavaznak termékeimnek, és így részesei lehetünk horgászsikereiknek!

Bár páran biztosan vitatkoznának velem, nekem a szeptemberi-októberi időszak a kedvencem a horgászatban, amikor a természet általában „megnyugszik”, nincsenek a tavaszihoz hasonló szeszélyes időjárási körülmények, nincsen hideg, nincsen meleg, egyszóval jó idő van. További nagyon nagy vonzereje ennek az időszaknak, hogy eredményesen horgászható szinte minden halfaj, ezért aktuális ajánlatom a szokásosnál is sokszínűbb lesz. Mivel az elmúlt időszakban sem állt le a fejlesztés az Exnernél, tulajdonképpen a bőség zavarában érzem magam, mikor a különböző úszós horgászmódszerekhez szeretnék eszközöket ajánlani. Világszínvonalú eszközöket, hiszen magyar és világversenyeken is egyaránt bizonyítottak termékeink. Több esetben is vb-, Eb- és magyar bajnoki dobogóra álló versenyzőket, csapatokat segítettek hozzá páratlan sikereikhez. E nívós horgászújság oldalain keresztül is szeretnék gratulálni élversenyzőink újabb kiváló eredményeihez. Külön öröm számomra, hogy részesei lehettünk sikereiknek, hiszen az itt megemlített versenyzők szívesen és eredményesen használják az Exner által gyártott eszközöket. (1. kép) De nézzük e havi ajánlatomat. Szeptemberben felélednek kedvenc horgászvizeim, Magyarország folyói. Jól fogható a márna, a nagy dévér és az egyéb keszegfélék is. A teljesség igénye nélkül a kedvenc folyóvízi típusaimból ajánlok két lapos és két forgástestű úszót, melyekkel kompromisszumok nélkül megoldható a folyóvízi horgászat. (2. kép) A folyóvízi úsztatáshoz ajánlom a 3. képen található termékeinket. A pörgős versenyszezon után magam is szívesen csónakba szállok a Velencei-tavon. Európa egyik legszebb nádi világában feltolós úszóval pontyozok, amurozok. Kifejezetten erre a célra készülnek a Hungaricum-szériák, melyek nagyon jól láthatóak és nagyon érzékenyek. (4. kép) És végül szeretném figyelmükbe ajánlani egyik idei újdonságunkat, a műcsali és csali lebegtető fejet (5. kép), melynek 2009-2010 őszén, telén sok szép tisza-tavi és velenceitavi süllőt, sügért és csukát köszönhettünk a barátaimmal töltött emlékezetes horgásznapjainkon. Megköszönve eddigi bizalmukat, remélem továbbra is részesei lehetünk horgászsikereiknek.

FaLang translation system by Faboba
  • Home
  • Exner
  • úszólecke

Bottom A

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore.

Bottom A

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore.

Bottom A

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore.

Kapcsolat

Cím:
Hungary, 8095 Pákozd, Ipartelepi út 0202/14. hrsz.
Telefon:
00 36 (22) 505 458

itt vagyunk @

közösségi oldalaink ahol megtalál minket